Nárada Muni és a vadász története

Egyszer, amikor Nárada, a nagy szent, elment Prayágába, hogy megfürödjön a három folyó – a Gangesz, a Yamuna és a Szaraszvati – találkozásánál, egy erdei ösvényen fekvő őzet pillantott meg, melynek testéből nyíl meredt ki. Az állat lába el volt törve, s vonaglott kínjában. Kissé távolabb egy nyíllal átlőtt vadkan feküdt az úton.
Nárada Muni szívét nagy bánat töltötte el az élőlények szenvedése láttán. Ahogy folytatta útját, egy vadászra lett figyelmes, aki nyílvesszőket tartott a kezében, készen arra, hogy még több állatot megöljön. A bőre feketés volt, a szeme vörösen izzott, s egész megjelenése félelmet keltett. Olyan volt, mintha maga a halál ura, Yamarája állna ott, kezében íjjal és nyilakkal.

Amikor a vadász meglátta Nárada Munit, így szólt hozzá:

-Ó, nagy szent! Mi vitt rá, hogy letérj a kitaposott erdei ösvényről, s idejöjj hozzám? Az állatok, melyekre vadászom, lépteid zajára most mind elmenekültek!
-Azon tűnődtem, miért nem ölöd meg teljesen az állatokat? Miért csak félig pusztítod el őket, amikor nyíllal átlövöd a testüket?
-Kedves szent! – válaszolta a vadász.
-A nevem Mrigári, az állatok ellensége. Az apám tanított arra, hogy így öljem meg őket.
-Arra kérlek, mától fogva ne hagyd az állatokat élet-halál között vergődni, hanem öld meg őket teljesen! Ha félholtan sorsukra hagyod őket, és szándékosan fájdalmat okozol nekik, cserébe neked is szenvedned kell majd. Az állatok, melyeket megöltél és amelyeknek fölösleges fájdalmat okoztál, következő életeidben egymás után fognak megölni.

Nárada Muni szavai hatására a vadász kezdte belátni, hogy az állatok megölésével bűnt követ el, és egy kicsit megijedt.
-Kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatnék meg szörnyű, bűnös életem visszahatásaitól! Meghódolok előtted, a lótuszlábad elé vetem magam. Kérlek, szabadíts meg a bűnös visszahatásoktól!
-Ha hallgatsz a tanításomra, megtalálom a módját, hogy felszabadulhass – nyugtatta meg Nárada a vadászt. – Először is törd el az íjadat! Térj haza, s mindenedet oszd szét a szentéletű bráhmanák között, akik ismerik az Abszolút Igazságról szóló tudományt! Ezek után menj a folyóhoz, építs a partján egy kis kunyhót, és énekeld szüntelenül Isten szent neveit!
A történtek után Nárada Muni folytatta útját, a vadász pedig, miután hazatért, követte lelki tanító- mestere utasításait. Az egész faluban híre ment, hogy a vadászból Isten szolgája lett. A falusiak alamizsnát hoztak neki, így mindig volt mit ennie. Egy napon Nárada Muni arra kérte barátját, Párvata Munit, hogy látogassák meg együtt tanítványát, a vadászt.
Amikor odaértek Mrigári kunyhójához, látták, hogy az egykori vadász még a hangyákat is kikerüli, nehogy véletlenül eltapossa őket. Nárada elégedetten így szólt hozzá:
-Kedves vadászom! Viselkedésed a legkevésbé sem lep meg. Aki a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatához lát, az minden külön igyekezet nélkül megszabadul erőszakos tulajdonságaitól.
A szentté lett vadász ezután házának udvarán megvendégelte a két kiváló bölcset, akik távozásuk előtt megáldották.
Így szól hát a vadász története. Aki meghallgatja ezt az elbeszélést, az megértheti, milyen áldásos hatása van a szentek társaságának.
/ A Srimad-Bhágavatam alapján/