Kudarc és siker a yogában

Tegyük fel, hogy lemondok az üzletemről, a foglalkozásomról, és gyakorolni kezdem a yogát, az igazi yogát, úgy, ahogyan az Úr Srí Krisna itt elmagyarázza. Tegyük fel, hogy gyakorlom, de valahogy kudarcot vallok; nem tudom megfelelően végigjárni a folyamatot. Mi lesz az eredménye? Ez Arjuna következő kérdése.

arjuna uváca
ayatih sraddhayopeto
yogác calita-mánasah
aprápya yoga-samsiddhim
kám gatim krisna gacchati

„Arjuna így szólt: Óh, Krisna! Milyen sors vár arra a transzcendentalistára, aki nagy hittel kezdi el az önmegvalósítás folyamatát, ám világias elméje miatt később letér az útról, s így nem éri el a misztika tökéletességét?” (Bg. 6.37)

A Bhagavad-gítá az önmegvalósítás, a miszticizmus útjáról beszél. Az önmegvalósítás alapelve az, hogy tudjuk: „Én nem ez az anyagi test vagyok. Különbözöm tőle, és boldogságom az örök életben, gyönyörben és tudásban rejlik.” Mielőtt eljutnánk az önmegvalósításig, meggyőződésünkké kell válnia, hogy nem ez a test vagyunk. A Bhagavad-gítá már egészen a legelején ezt tanítja: az élőlény nem az anyagi teste, hanem valami más, és boldogságát az örök életben találhatja meg.
Nyilvánvaló, hogy ez az élet nem tart örökké. A yoga tökéletessége azt jelenti, hogy boldog, örök, teljes tudás jellemezte életet élünk. Minden yoga-rendszert ezt a célt szem előtt tartva kell végezni. Ne azért járjon valaki yoga-tanfolyamra, hogy lefogyjon, vagy hogy megőrizze testi képességeit az érzékkielégítéshez. A yogának nem ez a célja, de az emberek ezt tanulják, mert azt akarják, hogy becsapják őket. Bármilyen testedzéssel megőrizhetjük erőnlétünket. A testgyakorlásnak számtalan formája van — súlyemelés és egyéb sportágak —, s ezek mind segítenek megőrizni a test erőnlétét, megszabadítanak a fölösleges kilóktól, valamint segítik az emésztőrendszer működését is. Nincs szükség tehát arra, hogy ilyen célokból gyakoroljuk a yogát. A yoga gyakorlásának valódi célja az, hogy megvalósítsuk: nem ez a test vagyunk. Örök boldogságot, teljes tudást és örök életet akarunk — ez az igazi yoga-rendszer végső célja.
A yoga célja transzcendentális, túl a testen és az elmén. Az önmegvalósítást három úton érhetjük el: (1) a tudás útján (jńána), (2) a nyolcfokú rendszer útján vagy (3) a bhakti-yoga útján. Az embernek e folyamatok mindegyikében meg kell valósítania az élőlény eredeti helyzetét, kapcsolatát Istennel, valamint azokat a tevékenységeket, amelyek révén visszaállíthatja ezt az elveszett kapcsolatot, és eljuthat a Krisna-tudat legfelső, tökéletes szintjére. A fent említett három módszer bármelyikét követve az ember előbb vagy utóbb bizonyosan eléri a legfelső célt. Az Úr a második fejezetben megerősíti ezt: a transzcendentális úton már a legkisebb erőfeszítést téve is bizton reménykedhetünk a felszabadulásban.
E három folyamat közül a bhakti-yoga útja különösen kedvező ebben a korban, mert ez az Isten-megvalósítás legközvetlenebb módszere. Arjuna, hogy kétszeresen is megbizonyosodjon erről, arra kéri az Úr Krisnát, hogy erősítse meg korábbi kijelentését. Lehet, hogy valaki őszintén elfogadja az önmegvalósítás útját, de a tudás művelésének folyamata (a jńána) és a nyolcfokú yoga-rendszer gyakorlása általában nagyon nehéz ebben a korban. Ezért állandó erőfeszítése ellenére az ember számtalan okból elbukhat. Először is lehet, hogy nem követi igazán a folyamatot, a szabályokat és az előírásokat. A transzcendentális utat követni többé-kevésbé azt jelenti, hogy hadat üzenünk az illuzórikus energiának. Amikor az önmegvalósítás valamelyik folyamatának útjára lépünk, valójában hadat üzenünk máyának, az illúziónak, és máyá biztos, hogy sok nehézséget állít majd elénk. Ezért aztán fennáll a kudarc lehetősége is, de az embernek nagyon állhatatossá kell válnia. Amikor valaki megpróbál kiszabadulni az illuzórikus energia karmai közül, az illuzórikus energia számtalan csábító dologgal igyekszik legyőzni őt. A feltételekhez kötött lelket az anyagi energia kötőerői már elbűvölték, és minden esély megvan arra, hogy ismét rabul esik csábításuknak, még a transzcendentális fegyelem követése közben is. Ezt úgy nevezik, hogy yogác calita-mánasah, letérés a transzcendentális útról. Arjuna szeretné megtudni, mi az eredménye annak, ha valaki letér az önmegvalósítás útjáról.
A Bhagavad-gítá fenti idézete (Bg. 6.37) elmondja, hogy a yogát szó azt jelenti: „a yoga gyakorlásától”. A calita jelentése „eltérés”, mánasah pedig „elmé”-t jelent. Minden esély megvan tehát arra, hogy az elme letérjen a yoga gyakorlásának útjáról. Mindannyian tapasztaltuk már, milyen az, amikor egy könyvet olvasva igyekszünk koncentrálni, de az elménk annyira zavart, hogy nem engedi, hogy a könyvre összpontosítsuk a figyelmünket.
Arjuna valójában nagyon fontos kérdést tesz fel, mert a yoga valamennyi fajtájában fennáll a lehetősége, hogy az ember kudarcot vall — legyen az a nyolcfokú yoga-rendszer, a spekulatív filozófia jńána-yoga rendszere vagy az odaadó szolgálat bhakti-yoga rendszere. Ezen utak bármelyikén el lehet bukni. A kudarc következményeit Maga Srí Krisna magyarázza el rendkívül érthetően a következő párbeszédben, amelyet Arjunával folytatott (Bg. 6.38-44). Arjuna tovább érdeklődik, s így kérdez:

kaccin nobhaya-vibhrastas
chinnábhram iva nasyati
apratistho mahá-báho
vimú¨ho brahmanah pathi
„Óh, erős karú Krisna! Vajon nem fog-e a transzcendens útjáról letért ember elesni mind a lelki, mind az anyagi sikertől, s a szertefoszló felhőhöz hasonlóan elveszni, anélkül hogy bárhol megállapodhatna?”

etan me samsayam krisna
chettum arhasy asesatah
tvad-anyah samsayasyásya
chettá na hy upapadyate
„Óh, Krisna, ez az én kétségem! Kérlek, oszlasd el teljesen — Rajtad kívül senki sem pusztíthatja el!”

srí-bhagaván uváca
pártha naiveha námutra
vinásas tasya vidyate
na hi kalyána-krit kascid
durgatim táta gacchati

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Óh, Prithá fia! A kedvező tetteket végző transzcendentalistát nem éri elmúlás sem ebben, sem a lelki világban. A jótevőt, barátom, sohasem győzi le a gonosz.”

prápya punya-kritám lokán
usitvá sásvatíh samáh
sucínám srímatám gehe
yoga-bhrasto ‘bhijáyate
„A sikertelen yogí sok-sok évig fogja a jámbor élőlények bolygóin élvezni az életet, majd becsületes emberek családjában vagy gazdag, előkelő családban fog újra megszületni.”

atha vá yoginám eva
kule bhavati dhímatám
etad dhi durlabhataram
loke janma yad ídrisam
„Az is lehet [ha azután válik sikertelenné, hogy hosszú ideig gyakorolta a yogát], hogy nagy tudású transzcendentalisták családjában születik meg, ami ebben a világban bizony ritka dolog.”

tatra tam buddhi-samyogam
labhate paurva-dehikam
yatate ca tato bhúyah
samsiddhau kuru-nandana
„Óh, Kuru fia! Születése után ismét felébred benne előző életének isteni tudata, s a teljes siker érdekében újra fejlődni próbál.”

púrvábhyásena tenaiva
hriyate hy avaso ‘pi sah
jijńásur api yogasya
sabda-brahmátivartate
„Előző élete isteni tudata folytán természetes módon vonzódni kezd a yoga elveihez, anélkül hogy kutatna utánuk. Az ilyen tudásra vágyó transzcendentalista mindig felette áll a szentírások rituális elveinek.”

E Krisna-tudatos mozgalom célja a tudat megtisztítása. Ezt az isteni tudatot fejlesztjük most, hiszen tudatunk velünk tart a halál pillanatában. A tudat úgy hagyja el a testet, ahogy a virág illatát viszi magával a levegő. Amikor meghalunk, ez az öt elemből — földből, vízből, levegőből, tűzből és éterből — álló anyagi test alkotórészeire bomlik, s a durva anyagok visszatérnek az elemekbe. Vagy ahogy a keresztény Biblia mondja: „Porból jöttél, és porrá leszel.” Vannak olyan társadalmak, amelyek elégetik halottjaikat, vannak olyanok, amelyek eltemetik, míg mások az állatok elé vetik. Indiában a hinduk hamvasztják a holttestet, ami így hamuvá ég. A hamu nem más, mint a föld egyik formája. A keresztények eltemetik a halottakat, s a sírba helyezett test egy idő múlva porrá válik, ami a hamuhoz hasonlóan szintén a föld egyik formája. Vannak olyan társadalmak is — például az indiai párszi közösség —, ahol az emberek nem hamvasztják el a testet, és nem is temetik el, hanem a keselyűknek vetik. A keselyűk azonnal ott teremnek, hogy felfalják a testet, ami aztán végül ürülékké változik. Így hát ez a gyönyörű test, amelyet annyit szappanozunk, és amelynek olyan szépen gondját viseljük, minden esetben végül ürülékké, hamuvá vagy porrá változik.

Folytatás: Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta : A Tökéletesség Útja könyv nyolcadik fejezet.

arjuna uvácabr /