Gondoskodás minden bhaktáról
A Vaisnavizmus legvegyítetlenebb és legcsodálatosabb formájában Sri Caitanya Mahaprahu és társai szeretetén és tanításain keresztül nyilvánult meg. Az Úr Caitanya kedvteléseinek legszebb oldala a közte és bhaktái ill. a bhakták egymás közti szerető viszonya. Bár Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mégis egy bhakta szerepét játszotta, csak azért, hogy megtanítsa nekünk, hogyan is viselkedik és él egy bhakta.
Navadvipban előfordult, hogy leborult bhaktái előtt és lótuszlábuk porát a fejére tette. Megint máskor saját kezeivel mosta ruháikat majd a a Gangesz partján összehajtotta őket. Hozott nekik agyagot is a folyóból, hogy tilakaként használhassák és amikor látta, hogy nehéz terheket cipelnek, átvette tőlük és Ő vitte tovább azokat. Ezeken a példákon keresztül és más módokon is azt tanította az Úr, hogy az összes vallásos elv közül a Vaisnavák szolgálata a legmagasabb rendű.
Miután sannyását vett, az Úr Jagannatha Purit tette otthonává. A bengáli bhakták minden évben eljöttek a Caturmasya alatt, hogy találkozzanak Vele és az Úr Caitanya személyesen fogadta őket Puri külvárosában. Az Úr Caitanya, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden egyes bhaktát illatos virágfüzérrel köszöntött. Az egész Teremtés mestere személyesen díszítette minden egyes bhakta karjait és lábait szantál péppel.Megölelte és dicsőítette a Vaisnavákat, szívüket szeretettel töltve ezzel. Amikor látta, hogy a bhakták feleségei a távolból ajánlották Neki hódolatukat, így dicsőítette őket is: Bármennyi tudása, odaadása és szentekre jellemző tulajdonságaik vannak ezeknek a Vaisnaváknak, feleségeik is rendelkeznek ugyanazokkal, ugyanolyan mértékben! Így tett elégedetté minden bhaktát ölelésével és azzal, hogy dicsőítette jó tulajdonságaikat. Gondoskodott arról is, hogy a bhaktáknak megfelelő szállása legyen: tiszta szobák, vízzel és szolgákkal, valamint prasádamjukat is biztosította.
Az Úr Caitanya így szolgálta bhaktáit s ez növelte vágyukat, hogy szolgálják Őt és egymást. Ha az Úr olyan emelkedettnek tekinti bhaktáit, hogy vágyott arra, hogy szolgálja őket, akkor nekünk mennyivel inkább vágynunk kell arra, hogy szolgáljuk őket! Ez kultúránk lényege: megtanulni hogyan legyünk a Vaisnavák szolgáinak szolgái. Ez a daivi-varnásrama tudományos folyamatának alapeszméje. A varnasrama végkövetkeztetése az Úr Caitanya slókája: Nem vagyok sem brahmana, sem ksatriya, vaisya vagy sudra. Ezek mind átmeneti megjelölések. Egyetlen valódi azonosságom az, hogy a gópik Ura, Krisna szolgájának a szolgájának a szolgája vagyok.
Ez a végkövetkeztetés és a szellemiség. Ennek ellenére amikor az Úr Caitanya brahmacari volt, tökéletes brahmacáriként viselkedett. Ugyanígy, miután megházasodott, tökéletes grihasta volt. És amikor sannyást vett, szigorúan követte a rend összes szabályozó elvét. Így tehát megtanította a varnásram elvek követésének fontosságát, miközben értjük, hogy a cél az, hogy mindezeket a helyzeteket arra használjuk, hogy kifejezzük Krisna iránti odaadásunkat. A daiva-varnásram lényegében azt jelenti, hogy oktatjuk az embereket-természetük és hajlamuk szerint-hogy használják tehetségüket és adottságaikat Isten szolgálatában az Isten iránti szeretet kifejlesztésének érdekében. A bhakta társadalomban az összes különböző csoport kell hogy tisztelje egymást, harmonizálnia kell egymással, megértve, hogy segítenünk kell egymást szívünk
megtisztításában és abban, hogy Krisna-tudatossá váljunk.
