Türelem és megbocsátás

Srila Sukadeva Gosvámi folytatta: Kedves királyom, óh, Uttará anya fia! Noha Jada Bharata elméjében feltámadt néhány hullám az elégedetlenség miatt, hogy Rah¡gana király megsértette, amikor a gyaloghintóját vitette vele, ám ügyet sem vetett rá, és szíve ismét megnyugodott és lecsendesedett, mint az óceán.

Rahugana király megsértette, ő azonban egy nagy paramahamsa volt. Vaisnava lévén rendkívül lágyszívű volt, ezért beszélt a királynak a lélek eredeti helyzetéről. Rah¡gana király oly szánalomra méltóan könyörgött bocsánatért a lótuszlábánál, hogy megfeledkezett a sértésről. Ezek után útnak indult, hogy tovább vándoroljon a világban.

MAGYARÁZAT: A Srimad-Bhágavatamban (3.25.21) Kapiladeva leírja a nagy személyiségek jellemzőit: titiksava karunika suhrida sarva-dehinám. Egy szent bhakta mindig nagyon türelmes. Minden élőlény barátja, és nincs ellensége a világon. Egy tiszta bhakta egy sádhu valamennyi jó tulajdonságával rendelkezik. Jada Bharata ilyen tiszta bhakta volt. Az anyagi test miatt érzékeit kétségtelenül megzavarta Rahugana király sértése, később azonban amiatt, hogy a király alázatosan meghódolt előtte, megbocsátott neki.

Mindazoknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, kötelességük úgy meghódolni, mint Rahugana király, és könyörögni a vaisnavák bocsánatáért, akiket esetleg megsértettek. A vaisnavák általában rendkívül vajszívűek, s ezért ha valaki azonnal leborul egy vaisnava lótuszlába elé, azonnal megszabadulhat a sértés visszahatásaitól. Ha azonban ezt nem teszi meg, visszahatások érik, melyek nem lesznek nagyon kellemesek.”

Srimad Bhagavatam 5. ének 13. fejezet 24. vers