Sri Sivananda Sena

Sri Sivananda Sen nagyon közeli szolgája volt Srí Caitanya Maháprabhunak. Közvetlenül az esős évszak (Csaturmasja) előtt Sri Csaitanja Maháprabhu társait Bengálból Puriba vezette, ahová minden évben elmentek, hogy lássák az Urat. Ennek az utazásnak minden költségét ő maga állta.
[C. C.Adi 10.54].

Gazdagság és vagyon teljesen Sri Hari, a guru és a Vaisnavák szolgálatába állott. Sivananda Sen saját lehetőségeit és vagyonát Sri Gauranga és az Ő híveinek szolgálatában használta. Egész családja, fiai és szolgái is mind, Csaitanja Maháprabhu hívői voltak.

Három fia, Sri Csaitanja Dasz, Sri Rama dasz és Sri Karnapur dasz, különösen odaadó volt Maháprabhu irányában. Két unokaöccse, Sri Ballabha Sen és Sri Kanta Sen szintén nagy bhakták voltak.

Sen Sivananda valaha Kumar hattában lakott, amit jelenleg Halisahirnak hívnak. Imádott murtijainak, Sri Sri Gour-Gopal-nak tartózkodási helye jelenleg ismeretlen. Viszont Kavi Karnapur guruja, Srinath Pandit által imádott murtik, még jelenleg is Kalyaniban találhatók. Ez Kesto Ray temploma, és Csaitanja Dohától néhány mérföldre található.

Gaur-ganoddesa-dipikájában, Sivananda fia, Sri Kavi Karnapur lejegyezte, hogy a Bira nevű Brindavani gopi, aki Srimati Radharani hírnöke volt, jelenleg Sri Sivananda Sen-ként ismert.

A hívők egy hónappal a Ratha-játrá fesztivál előtt elindultak Puriba és mivel gyalog mentek, egy hónappal később érkeztek meg.

Egy napon, a bhakták útnak indultak, mert elérkezett az utazás megkezdéséhez kedvező nap. Először elmentek Sri Sri Advaita Ácsárja szantipuri házába. Miután levezetett egy egynapos fesztivált, Advaita prabhu, felesége és fia elkísérték a társaságot Mayapurba, ahol megkapták Csaitanja Maháprabhu édesanyjának, Szacsi matának darsanját, aki napjait valahogy a fiától való hatalmas elkülönülésben töltötte.

A hívők mind hódolatukat ajánlották neki, ő pedig hódolatát ajánlotta Advaita Ácsárja és felesége, Sita Thakurani lábainak. Ezután, miközben fiára emlékezett, sírni kezdett. Advaita Ácsárja Prabhu és felesége vígasztalták Szacsi Matát, ahogy csak tudták, majd a többi bhaktával együtt folytatták útjukat.

Habár az Úr Csaitanja úgy rendelte Nitjánanda Prabhunak, hogy Bengálban prédikáljon, ő is elkísérte a hívőket, hogy lássa Maháprabhut. Sri Acaryaratna, Pundarika Vidyanidhi, Srivas Pandit szintén ott volt, fivéreikkel és feleségükkel, Vasudevával, Govindával, Madhava Ghoshal, Murari Gupta Ojhával, Sri Raghava Panditával, Sri Khandavasi Naraharival, Sri Gunaraja Khanal, stb. együtt. Sen Sivananda elhívta feleségét és fiait és a többi hívő közül is sokan elhozták feleségüket. A Thakuránik (hölgyek) készítették Maháprabhu kedvenc ételeit. Sivananda intézkedett, mindenki ételéről éppenúgy, mint a révkapunál fizetendő vámról.

Bárhol pihentek meg éjszakára, táncos fesztivált tartottak a Szent nevek éneklésével. Sivananda Sen ismerte az összes Orisszába vezető utat. Egy napon hátra maradt, hogy rendezze a számlát a vámszedővel, miközben a társaság többi tagja továbbment. Némi távolságot megtéve, leültek egy fa alá pihenni. Sivananda így kicsit lemaradt és nem tudott jó előre menni, így nem volt elrendezve az étkezésük. Azon a napon szép távolságot megtéve, mindenki nagyon éhes volt. Nitjánanda elkedte gyalázni a nevét és kész volt megátkozni őt.

“Hol van az a Siva? Mindenki majd meghal éhen, és ő még mindig nem érkezett meg. Egy szem praszádamot sem készített senki. Haljon meg a fia is!”

Ezután Sivananda is megérkezett. Felesége odament hozzá, szemében könnyekkel:

– “Nem gondoskodtál semmi praszádamról és most Gosai nagyon éhes. Megátkozta a fiadat, hogy haljon meg.”

Sivananda így válaszolt:

– “Ne butáskodj. Nem kell szükségtelenül sírni. Csak próbálj megnyugodni.”

Megvígasztalva feleségét, odament Nitjánanda Prabhuhoz és dandavat-ot ajánlott fel neki. Nitjánanda, még mindig haragos volt, jól megrúgta őt. Sivananda nagy megelégedést érzett, hogy megkapta ezt a kegyet Sripad Nitjánandától és azonnal elment egy Gaudiya Vaisnava házába, hogy elkészíttesse a praszádamot és a helyet a hívők számára. Utána elhívta oda Nitjánanda Prabhut.

Nitjánanda Prabhu a hívőkkel együtt elfogadta a praszádamot, mely után megérkezett Sivananda, és felajánlotta hódolatát Nitjánanda Prabhu lótusz lábainak, és így szólt:

– “Ma akkor, amikor szolgádként fogadtál el, a sértésemnek megfelelően büntettél meg. De olyan a te gyengédséged, hogy a büntetés látszatát keltve, valójában hatalmas kegyeddel jutalmaztál meg. Ki értehti meg személyiségedet a három világban? Lótusz lábad porát nagyon nehéz elérni, még az Úr Brahmának is, de még nehezebb elnyerni ezeknek a lábaknak az érintését a testén egy olyan alacsonyrangú, hitvány embernek, mint én. Ma van a születésnapom és elődeim öröksége sikeressé vált és ma megéreztem az odaadást Sri Krisna felé, ahogy az emberi lények vágyainak szokásos tárgyait – a vallást, a gazdaság fejlődést és az érzékkielégítést.”

Sivananda e szavait meghallva, Nitjánanda Prabhu nagyon boldog lett, fölemelkedett és nagy szeretettel megölelte őt.

[C. C. Ant. 12.31]