Srí Lokanátha Goszvámi

Srí Lokanátha Goszvámí volt a Vraja-bhúmíban élő goszvámík között a legidősebb. Csaitanja bensőséges társa, és teljesen elmerült a Legfelsőbb iránt érzett tiszta szeretetben. Annyira alázatos volt, hogy szinte menekült a hírnévtől és dicsőségtől, ezért megkérte Krisna Dásza Kavirádzsát is, hogy hagyja ki a nevét a Csaitanja-csaritamrtából.
Gyakori mondása az volt, hogy: „Bárki, aki a Srímad Bhágavatamot olvassa, az a barátom.” Egy történet szerint Srí Krisna egyszer személyesen megjelent Lokanátha Goszvámí előtt, és átadott neki egy Rádhá-Vinoda múrtit, amit mindenhova magával vitt egy nyakába akasztott vászonzacskóban. Lokanátha Goszvámí rendkívül szigorú volt, s először Narottama dásza közeledését is elutasította. Végezetül aztán, hosszabb idő múlva, elfogadta egyetlen tanítványaként. Narottama Dásza egy évig minden éjszaka titokban olymódon szolgálta guruját, hogy gondosan kitakarította azt a bokros részt, ahová Lokanátha Goszvámí szükségét végezte.
Lokanátha Goszvámí eredeti Rádhá-Vinoda múrtiját ma Dzsaipurban, Radzsaszthanban imádják. A múrti ún. prati-bhú alakját (az eredeti múrti kiterjedt formája) Vrindávanában, a Rádhá-Gokulánanda templom oltárán imádják. Szintén itt látható szamádhija is.

Lokanátha eredetileg Manjuali-mańjárí. Egyetlen tanítványa, Srí Narottama dásza így emlékezik egy művében mesteréről:

srímad rádhá-vinodaika, seva sampat samanvitam
padmanabh atma jam srímal, lokanátha prabhu bhaje

„Srí Lokanátha Gosvámí Prabhu lótuszlábát imádom, aki Srí Padmanábha fia. Ő, Rádhá-Vinoda lótuszlábának végzett őszinte szolgálat tárháza.”
(Narottama Dásza Thákura)