Śivarāma Mahārāja látogatása a Debreceni Govinda Étterem és Kulturális Központban
2014. február 2., vasárnap
Śivarāma Mahārāja a Kṛṣṇa-tudatú Közösség magyarországi lelki vezetője; rendszeres látogatója a Budapesti Hare Kṛṣṇa Templomnak és Kṛṣṇa-Völgynek, ahol irányítói tevékenysége mellett számos programot, lelki gyakorlatot és személyes tanácsokat ad a híveknek.
Mindemellett nyilvános előadásokat is tart vallási és környezetvédelmi témájú konferenciákon, programsorozatokon, és a vidéki közösségek tagjaival is rendszeres kapcsolatot tart fenn. Idén februárban a Debreceni Govinda Étterem és Kulturális Központban tartott egy magával ragadó és felejthetetlen előadást, a jelen lévők nagy örömére. 🙂
Nagy várakozás előzte meg a neves eseményt, és a heti rendszerességgel megtartott vasárnap délutáni program előtt folyamatosan érkeztek a vendégek, hogy maguk is részt vegyenek a program előkészületeiben: nevezetesen takarítás, teremberendezés, valamint zöldség előkészítés és főzés-sütés az esti lakomára. 🙂
Mire elérkezett a délután két óra – a meghirdetett program kezdete –, a konyha már roskadozott a finomabbnál finomabb falatoktól, melyekbe a hívek belesütötték szeretetüket és odaadásukat is. A Kṛṣṇa-hívők gyakorlatának megfelelően csak vegetáriánus ételek készültek (ezzel is tiltakozásukat fejezve ki az értelmetlen állatmészárlás ellen), melyek fogyasztás előtt az oltárra kerültek, felajánlás céljából (ily módon kifejezve tiszteletüket és szeretetüket a Legfelsőbb Úr iránt). Mialatt a konyhában – néhány személy részvételével – tovább folyt a készülődés, a teremben elkezdődött az indiai hangszerekkel előadott, s az összegyűltek részvételével zajlott közös zenélés, éneklés. Ez a Kṛṣṇa-tudatú hívők lelki gyakorlatának szerves részét jelenti, s minden péntek este és vasárnap délután sor kerül ra (mely programokhoz bárki csatlakozhat, kedve és ideje szerint).
A terem zsúfolásig telt, és minden egyébről megfeledkezve, szűnni nem akaró lelkesedéssel, teli torokból és tiszta szívből szállt a dāl, a Legfelsőbb Isten dicsőségére, és ily módon várva a különleges vendéget. Bár nem tudom megmondani, ki milyen érzésekkel fogadta Śivarāma Mahārāja érkezését, de érezhető volt a jó értelemben vett izgatottság, kifejezhetetlen öröm, várakozás és alázatos tisztelet sajátos harmóniája. Mindenki felállva, kezét összekulcsolva varta, hogy a lelki tanítómester belépjen a terembe, és elfoglalja a külön Számára előkészített széket, majd homlokukkal a földet érintve fejezték ki iránta odaadásukat és tiszteletüket. A lelki gyakorlatnak megfelelően az egyik hívő Śivarāma Mahārāja nyakába akasztotta a friss virágokból készített virágfüzért, miközben mindenki izgatottan varta az előadást – egy tiszta, megvalósított személy interpretálásában.
Már a téma is különlegesen izgalmas volt: forradalom. Mennyi téves elképzelés, meghiúsult ábránd és több száz évnyi értelmetlen próbálkozás kísérte ennek ideológiáját – eredményt mégse hozva. De Śivarāma Mahārāja csupán összehasonlításként hozta fel a történelmi példákat, és leginkább arról beszélt: mit jelent az Igazi változást hozó, lelki forradalom. Az Ő megfogalmazásában „az igazi forradalom azt jelenti, hogy olyan utat tudunk mutatni az embereknek, hogy legyenek boldogok”. Tömör, világos megfogalmazás, mindannyiunk öröktől fogva tartó vágya ez. Éppen csak nem tudjuk a módját, miként válhatunk azzá.
A világban található problémák gyökere a vallástalan életre, Isten elfelejtésére vezethető vissza. Manapság sokan görcsösen kapaszkodnak a jóléti társadalom érzékkielégítésre irányuló tárgyaiba, élvezeteibe – vagy ha nem tehetik, ezek vagy még az alapvető szükségletek hiányától szenvednek; miközben senki nem érti, kik vagyunk, ki teremtett minket, miért vagyunk itt és milyen szabályok szerint kellene élnünk. Ahogy Śivarāma Mahārāja remekül rávilágított, a forradalomnak van egy alkotmánya, mely egyértelmű, könnyen olvasható, és mindenki számára hasznos útmutatásokat szolgál. Aki szeretné megérteni, hogyan kell élni ahhoz, hogy boldog legyen, azok számára útmutatásul ott van a Védikus Irodalom: a Bhagavad–gītā és a többkötetes Srīmad Bhāgavatam, mely közérthető módon írja le a lényegét a Legfelsőbb Úrnak végzett odaadó szolgálatra.
Felmerülhet a kérdés: mitől lesz sikeres, élő, hatásos ez a forradalom? Igazán akkor, ha e forradalom, e változások otthon, a saját életünkben történnek, ha mī magunk aktív szereplőivé, cselekvőivé válunk – amit a lelki vezető kiválóan demonsrált egy, a Mahātma Gandhi életéből vett példával. A következő lépcső pedig az, ha már tudjuk, mit jelent mindez, adjuk tovább másoknak, hogy ők is megismerjék, megértsék és megvalósíthassák. A forradalom így futótűzként terjedve valódi változást hoz saját magunk és mások életébe. Ráadásul az a szép benne, hogy ez – a többivel ellentétben – nem egy erőszakos forradalom, s részvételéhez nincs szükség fegyverekre; csupán kellő nyitottságra, hogy be tudjuk fogadni ezt az ősi, több mint 5000 évre visszanyúló bölcsességet, és meg tudjuk hallani a tiszta szót és hangot. Mert mit csinálnak a hívek? Énekelik Isten szent nevét, hallanak Róla, dicsőítik és az Általa megtisztelt, megszentelt ételeket fogyasztják, nem vágyva anyagi gyarapodásra. Megelégszenek az egyszerű életvitellel… mégis boldogok.
… Ezen az estén úgy hiszem, minden egybegyűlt boldog és elégedett volt. Śivarāma Mahārāja egy igazi, megvalósított lélek, s szavainak súlya és hatása van. Egyszerű, lényegre törő és világos beszédét hallgatva szinte érezni, mit jelent az, hogy a lelki tanítómester a tudás fáklyalángjával felnyitja a szemünket. Mindaz, amiről beszél, teljes összhangban áll cselekedeteivel és életével, így forradalma hiteles és követendő.
Nem tudnám megmondani, mennyi ideig tartott a lecke (előadás), de ez még nem jelentette az est végét- ezután következett ugyanis a tánccal bemutatott és énekkel kísért közös imádat, mely ezúttal érezhetően még különlegesebb volt! Mindenki lelkesen táncolt és teljes szívvel és odaadással énekelt, mosolyogva és lelkesen. 🙂 Úgy hiszem, még az a törekvés is egyesítette a híveket, hogy elégedetté tegyék Śivarāma Mahārāja személyét, aki elhozta számukra, számunkra a hiteles lelki tudományt, azzal a szent meggyőződéssel és vággyal, hogy visszavezesse a lelkeket Isten szerető szolgálata felé…
A varázslatos hangulatú estét az elmaradhatatlan közös lakoma zárta – melynek előkészületeiből, ahogy az elején említettem – a közösség tagjai egyformán részt vettek. Méltó befejezése volt ez egy felejthetetlen napnak, melynek úgy hiszem, lesz még folytatása itt, Debrecenben is.
(Z. eva, Budapest)