A Búcsú idején kíváncsi voltam arra, hogy milyen lesz ebben a környezetben a japám. Sajnos nem vittem magammal mantra kártyát, és amikor szükségem lett volna rá, hirtelen nem tudtam, mitévő legyek. Aztán eszembe jutott, hogy a japazsákomra fel van hímezve a mahā–mantra. Kipróbáltam hát, hogy működik ilyen célra.
Katasztrófa volt.
Az elmém szépen kihasználta, hogy a hímzés egészen más, mint egy egyszerű szöveg. Minden apró részlettel kapcsolatban több gondolat keletkezett, és hamar rá kellett jönnöm, hogy nem szolgálja a célomat (az elme lenyugtatása, kiürítése). Úgyhogy abbahagytam a kísérletet. Mivel a templom eléggé zsúfolt volt, elvonultam egy szobába (szerencsémre egy csendes ashramban kaptam szállást), ahol a puritán egyszerűség, a csend, a félhomály hamar kihatott az elmémre, és nagy élmény volt „csendben” japázni. Hely, idő, körülmény – gondoltam. Ami az egyik helyen működik, a másik helyen nem. De Kṛṣṇa segít, és rávezet a megoldásra – hacsak nem keresünk kifogást, miért nem akarjuk a segítségét.
Köszönettel:
szolgátok sz Gaura Nitāi das