Minőségi japareform – 2. rész – Belső és külső tisztaság
Hare Kṛṣṇa!
A japa tökéletesítése nem egyperces folyamat. Śrīla Prabhupāda úgy mondta, neki 40 évig tartott. Azaz, ezt úgy értem, hogy akár egy életre szóló törekvés kell legyen. És miért is ne, hiszen a japa közvetlen kapcsolatunk Kṛṣṇával. Amilyen tiszta, amilyen teljes, olyan a kapcsolatunk Vele, a tökéletes személlyel.
Ezért az én megértésem a technikai segítségről, az „eszközökről”hogy addig és úgy használjuk, amennyiben elősegítik a tiszta meditációt a szent neveken – és ne tovább, ne vegyék el a figyelmet magáról a japázásról. Amikor tehát együtt olvasom a szent neveket, ezt nem folyamatosan teszem, hanem csak addig, míg érzem, vagy bízom abban, hogy az elmém lenyugodott, és nem akar mindenféle gondolatokkal bombázni „mert nagyon ráérek japázás közben”. Fél kör, egy kör, és aztán leteszem. Csak akkor veszem fel újra, ha megint kivédhetetlenül jönnek a gondolatok. Tegnap három alkalommal vettem elő, de a japázás végén több körön át nem volt ra szükség.
Jöjjön akkor a második gyakorlat bemutatása:
Erről ennyit ír Śacīnandana Mahārāja:
A következő a śauca – belső és külső tisztaság. Fontos elv a bhakta számára.Meg kell értenünk, hogy ha leülünk japázni, sok minden felébred az elménkben – az összes film, az olvasmányaink, és azok a reménnyel teli egymásra pillantások is, amelyeket a másik nemű emberekkel váltottunk. Az elme olyan, mint egy otthon megvágott mozi, szabadon folyik, nem mindig profi minőségű, de szórakozást nyújt a számunkra. Nyilvánvalóan könnyebb úgy leülni valahová japázni, ha előtte feltakarítottuk a helyet. De legyünk tisztában azzal, hogy az elme pora, szennye még inkább beszennyezi a tudatunkat.
Rövid, de lényegre törő javaslat.
Külső tisztaság: Számomra erős hatása van. Ezért járok be a Bp-i templomba, hogy ha van rá lehetőségem, minél többet ott japázzak, és csak ha nagyon muszáj, akkor ülök le máshol japázni. Tegnap például a munkahelyemen kellett helyet találnom a min. 16 kör meditációra. Nagyon nehezen ment. Pusztán az a nyüzsgés, ami ott volt, 1-2 kör után beerőltette magát az elmémbe. Végül a szabadban, egy tiszta padon ülve sikerült megtalálnom a legjobb körülményt, ahol megfelelő minőségben tudtam japázni. Szerencsém volt, hogy igazából nem volt „dolgom”, csak ott kellett lennem (biztonsági őrként dolgozom egy irodaház recepcióján 24-48 beosztásban). Nekem otthon nehéz megteremteni a nyugodt, zavartalan körülményeket, mert nagyon kicsi lakásban élek, ahol sok minden „elől marad”, és az elme könnyen hozzákapcsolódik, vagy könnyen döntök más elfoglaltság mellett (pihenés, rendezgetés, olvasás).
Az a megértésem, hogy ha küzdünk a gondolatainkkal japázás közben, merjünk szembenézni önmagunkkal, vizsgáljuk felül a mindennapi szokásainkat, engedményeinket, amelyek lehet, hogy hasznot is ígérnek, de megkérik az árukat is. Próbáljuk újra megalapozni a tisztaságot finom szinten is. Tegyünk erőfeszítést arra, hogy legalább 1 hét időtartamra mellőzzük a „mankókat”, leszavazzuk az engedmények mellett korteskedő gondolatokat, vágyakat. A saját próbámat ma kezdem, és egy hét múlva tudom elmondani, mi az eredménye. A körülményeim miatt határozottan megszólítva érzem magam a második elvtől, úgyhogy dolgozni fogok rajta. Sok sikert kívánok nektek is.
Tisztaság – fél [lelki]egészség!
Továbbra is várom a személyes hozzászólásokat, gyűjtöm őket, és engedéllyel mellékelni fogom őket – volt, aki név nélkül megengedte, hogy tovább adjam, amit tapasztalt. Legközelebb mellékletként leírom az eddig megkapott hozzászólásokat.
Köszönettel:
szolgátok sz Gaura Nitāi das
