Harināma Siófokon
Siófok előtte…
Az Arany-parton az emberek jönnek-mennek, esznek-isznak, napoznak vagy vízbe másznak, pontosan úgy, ahogy azt már sok-sok éve csinálják. Megpróbálják kifacsarni a boldogság tubusát, habár ez a tubus már rég ki van nyomkodva, már ki is van lapítva, ahogy az egy több hónapos fogkrémes tubussal lenni szokott. De a remény mindig ott lebeg a szemük előtt: haṭha ma… haṭha ma jön valami új élvezet, amī miatt érdemes volt megszületni … A pultok másik oldalán mosolygós felszolgálók, akik már alig várják, hogy leteljen a munkaidő: „ __ ___________!, ez a nyár má’ megin olyan húzós”…
És akkor…
megjelenik majd negyven bhakta, jó pár mṛdaṅgával, karatālákkal, szórólapokkal és karobos halavával felszerelve. Guṇa–grāhī prabhu vezetésével végigszlalomoznak a butikok és éttermecskék végeláthatatlan során. A hatas leírhatatlan:
a gyros árus a Mahāmantra ritmusára próbálja levágni a következő adagot, (Ó, drága Úr Caitanya! Ez az ember itt megindult felfelé a lejtőn! Köszönjük!!)
a felszolgálónőből kitör az életvidámság és azt a valamit a pohárban ritmusos tánccal viszi a vendégeknek,
a vízben játszadozó fiatalok hirtelen jazz-balett csoporttá állnak össze, és összehangolt koreográfiával csatlakoznak az Úr dicsőítéséhez
egy leányzó, aki nāpi 8 órában hajókázásra invitálja az embereket, most hirtelen a csapat után szalad: van még abból a sütiből, az előbb lemaradtam róla.
egy néni végre megtalálta, amit keresett: a fiamat szeretném beíratni az önismereti táborba. Meddig lehet jelentkezni?
Amerre megy a csapat, mindenhol fényképezik, filmezik őket, mintha csak valami filmsztár érkezett volna Siófokra.
Az egyik étterem felszolgálója megkongatja a fedélzeti kolompot, neki most csak ilyen hangszere volt …
A gyerekek fénysebességgel cikáznak egyik embertől a másikig: mindenki kapott szórólapot. A felnőtt szórólaposok pedig kiszúrják még az éttermek mélyén elrejtett vendégeket is.
Az élmény magával ragadó: ritmus, vidámság, mosoly, Szent Név!
Siófok utána…
… „na végre történik valami …”
„most már legalább tudom, minek kellett megszületnem…”
… „nincs még egy abból a sütiből, vagy mī az…?”
És akkor…
megjelenik majd negyven bhakta, jó pár mṛdaṅgával, karatālákkal, szórólapokkal és karobos halavával felszerelve. Guṇa–grāhī prabhu vezetésével végigszlalomoznak a butikok és éttermecskék végeláthatatlan során. A hatas leírhatatlan:
a gyros árus a Mahāmantra ritmusára próbálja levágni a következő adagot, (Ó, drága Úr Caitanya! Ez az ember itt megindult felfelé a lejtőn! Köszönjük!!)
a felszolgálónőből kitör az életvidámság és azt a valamit a pohárban ritmusos tánccal viszi a vendégeknek,
a vízben játszadozó fiatalok hirtelen jazz-balett csoporttá állnak össze, és összehangolt koreográfiával csatlakoznak az Úr dicsőítéséhez
egy leányzó, aki nāpi 8 órában hajókázásra invitálja az embereket, most hirtelen a csapat után szalad: van még abból a sütiből, az előbb lemaradtam róla.
egy néni végre megtalálta, amit keresett: a fiamat szeretném beíratni az önismereti táborba. Meddig lehet jelentkezni?
Amerre megy a csapat, mindenhol fényképezik, filmezik őket, mintha csak valami filmsztár érkezett volna Siófokra.
Az egyik étterem felszolgálója megkongatja a fedélzeti kolompot, neki most csak ilyen hangszere volt …
A gyerekek fénysebességgel cikáznak egyik embertől a másikig: mindenki kapott szórólapot. A felnőtt szórólaposok pedig kiszúrják még az éttermek mélyén elrejtett vendégeket is.
Az élmény magával ragadó: ritmus, vidámság, mosoly, Szent Név!
Siófok utána…
… „na végre történik valami …”
„most már legalább tudom, minek kellett megszületnem…”
… „nincs még egy abból a sütiből, vagy mī az…?”
