Ekadasi

Az ekadasi a holdtölte és az újhold utáni 11. nap, amikor is a bűn személyisége (papa purusa) a gabonába száll. Ezért a bhakták nem esznek gabonát és hüvelyeseket ezen a napon. Kerülni kell tehát mindenféle gabonát (rizs, búzaliszt, zab, stb.), a hüvelyeseket (dhal, zöldborsó, zöldbab, csicseriborsó stb.), a szezámmagot és a kukoricát is. A gabona helyettesítésére alkalmas a hajdina, a szágó (tápióka) és a gesztenyeliszt.

Ezen a napon akkor kapjuk meg a legnagyobb lelki hasznot, ha teljes böjtöt tartunk, s még vizet sem iszunk. Ha valaki egészségügyi okok miatt ezt nem tudja betartani, akkor ihat vizet. A böjt az ekadasi napjánk hajnalától az ekadasit követő nap reggeléig tart, amikor is a böjtöt a naptárban megadott időszakban meg kell törni egy kis gabona fogyasztásával. Ez egyszerű gabona legyen, pl.: rizs, capati stb., ne pedig pazar édesség. Ha valaki nem tud minden ekadasin teljes böjtöt tartani, akkor legalább egy évben egyszer, a Pandava Nirjala ekadasin tartsa meg, és akkor ugyanazt a lelki hasznot kapja. A Pandavák nem tudtak mindig böjtölni ekadasin, mert harcolniuk kellett, ezért Krisna ezt a napot adta nekik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha valaki nem tartotta meg valamelyik ekadasit az évben, tehát gabonát evett azon a napon, akkor ez helyettesíteni fogja a böjtöt. Ha egy ekadasit nem tartottunk be, mert elfelejtettük, vagy nem tudtuk, vagy véletlenül gabonát ettünk, akkor a következő napon tartsuk meg!
Ekadasi napján a fenti étkezési korlátozások mellett a bhakták nem szoktak hajat és körmöt vágni, borotválkozni, utazni vagy világi tevékenységbe fogni. Inkább több kört japáznak (25, 32 vagy még több), és este alvás helyett bhajanát végeznek vagy felolvasnak, beszélgetnek Krisna kedvteléseiről. A murtikat piros, fehér, rózsaszínű és ezüst színekből álló ruhába szokták öltöztetni és ezüstékszereket adnak Rájuk.

Általános szabályok az Ekadasi és Mahadvadasi idejének meghatározásához
Sríla Prabhupada levele Madhudvisához 1969.09.30 Anglia:
„Ami első kérdésedet illeti, mi az Ekadasit napkeltétől napkeltéig tartjuk. A nyugati asztronómiai számítások éjfél 12-nél, a Védikus asztronómiai számítások napkelténél vagy holdkelténél kezdődnek. Általában napkelténél. A mi kalkulációnk a következő: amikor a napfelkelte bekövetkezik, az Ekadasi tithinek (dátum) is be kell következnie. Ha az Ekadasi tithi nem napfelkeltekor van és a tithi elkezdődik, mondjuk néhány perccel napfelkelte után, akkor azt a napot, mint az Ekadasit megelőző napot fogadjuk el. Minden ceremóniánkat így számoljuk ki. Ez azt jelenti, hogy látnunk kell a tithit napfelkeltekor. Ezért néha ceremóniáink dátuma nem pontosan illeszkedik a nyugati naptárhoz. Például a Karácsony napja állandóan december 25-én van, de a mi Janmastami tithi-nk nincs így rögzítve. A születésnapom 1896. szeptember 1-én van, de ebben az évben a születésnapom tithi-je szeptember 4-re esik. Mivel ilyen nagyon nehéz kiszámítani, az indiai tapasztalt naptár asztronómusok segítségét kell kérnünk.”