Az ezerszeres eredmény ideje: Kártikka és Dámodara-vrata
Kártikka hónapban a Nap fényét visszük be a szobába, s a tél szele elől óvjuk az éltető lángot, melynek ajánlásával az Úr Dámodara formájára emlékezünk.
A gyermek Krisna
Dámodara időszaka a Krisna-hívők számára a legmeghittebb és bensőségesebb időszak. Egyesek úgy is definiálják, olyan szép akár a Karácsony. Ez az októberi-novemberi időszakra esik, az indiai holdnaptár szerint, a szerencsés Kártikka hónap ideje.
A hívek ilyenkor minden este közös éneklésre gyűlnek és ghí-lámpásokat (tisztított vajból készült világítóeszköz), ghí-mécseseket ajánlanak fel az Úr Dámodara formájának, vagyis Krisna azon kisgyermekkori megjelenésének, amikor a huncut, cseperedő vrindávanai Krisna, még kisfiú volt, és szülei, valamint barátai örömére csalafintaságokat mutatott be. Mindig megnevetette szeretteit.
Néhány alkalommal vajat lopott, s egyszer édesanyja úgy határozott, a fiúcskát a tennivalói idejére – hogy ne fordulhasson elő több rosszcsontság – egy mozsárhoz köti. A mozsár maga nagyobb volt, mint Krisna, az Ő hatalma azonban végtelen, akár az univerzum, így hiába próbálkozott édesanyja a kötelek szoros meghúzásával, azok csak rövidebbnek bizonyultak annál, mintsem a kisfiút megkötözhették volna.
Jasoda mama további köteleket hozott a mozsárhoz, hogy befejezze a veszélyek elhárítását, ám még ez is kevésnek bizonyult, hiszen az Urat semmilyen kötelék sem kötheti meg, felette diadalmaskodni nem lehet.
Mikor azonban látta édesanyja arcán az aggódó elhatározást, hogy valójában gyermeke féltéséből szánta el magát e lépésre, beleegyezett és kegyesen engedte, hogy a mozsárhoz kötözzék. Aztán már azzal együtt szaladt, körbe a konyhában, ki a kertbe. Közben felborított néhány edényt, nagy csörömpölést rendezett, végül aztán az udvaron két fa közé akadt be a széles mozsárral, s mert az Úr ereje végtelen, egyetlen rántásra kidöntötte a fákat.
Ezek a fák azonban nem közönséges fafélék voltak, hanem Kuvéra két, elátkozott fia, Nalakuvéra és Manigríva, akik sok esztendővel korábban tiszteletlenül viselkedtek Nárada Munival, s a bölcs ekkor megátkozta őket: tudatlan és tehetetlen fatestben kellett megszületniük. A súlyos terhet azután, azzal enyhítette, hogy megígérte a két fiúnak, e fatestből, végül az Úr Maga fogja őket felszabadítani.
Így is lett, az Úr Krisna még épp csak elhagyta a karonülő kort, és mégis ilyen csodálatos tetteket hajtott végre.
A szerencsés Kártikka hónap
A hívek számára a kedvtelések csodáin túl, ez az időszak azért is nagyon fontos, mert minden lemondás, így a böjt, szolgálat végzése, adományozás is ezerszeres erővel bír. Így esténként a templomban meggyújtott mécsesek lángjai is egy-egy ragyogó áldozati tüzet jelképeznek, amelyet Istennek ajánlunk, a Fény urának. Ilyenkor minden munkálkodásunk rendkívüli hatásfokkal bír, minden lemondás egy jóval nagyobb fokú meghódolást jelent. Ilyenkor érdemes fogadalmat tenni és érdemes ebben az időszakban szigorúan végezni lelki gyakorlatainkat is, mert ízes, és hathatós eredményeket kaphatunk belőlük.
Az Úr Dámodara formájának ajánlott időszakban a hívek is többet tudnak együtt lenni, a társulásukból fakadó erő is megsokszorozódik. Kártikka hónap, vagyis Dámodara időszak legkiemelkedőbb ünnepe Dípávali, vagyis a mécsesfüzérekről elnevezett ünnep. Ilyenkor az Úr Rámacsandra kedvtelésére emlékezünk, és ugyanúgy lángot gyújtunk áldozat gyanánt. Az okosak jól tudják, ezen a napon adományozva, magunk is, testben és lélekben is gazdagabbak lehetünk. Kártikka hónapban a Nap fényét visszük be a szobába, s a tél szele elől óvjuk az éltető lángot. Így vigyázunk mi emberek a zavarodottság és tudatlanság időszakában, a tudás és szeretet fényére.
Fodor Kata
Dámodara-astaka – Kártikka hónap tradicionális muzsikája:
