A Purushottam hónap dicsősege

Réges-régen bölcsek ezrei gyűltek össze Naimisaranya szent helyén, hogy bemutassanak egy áldozatot. Nagy szerencséjükre a kiváló bölcs, Suta Goswami, aki különféle szent helyeket látogatott, oda érkezett tanítványaival.A jelenlévők nagyon nagy örömmel fogadták Őt. Azonnal felálltak, hogy hódolatukat ajánlják Neki, majd imára kulcsolt kezekkel kérték, hogy üljön le a díszes Vyasasanara.
Naimisaranya bölcsei nagy tisztelettel így szóltak Suta Goswámihoz:
„Ó, Sutaji! Alázatosan arra kérünk, hogy mesélj nekünk az Istenség Legfelsőbb Személyisége csodálatos cselekedeteiről és kedvteléseiről! Sok ezer ilyen elbeszélés létezik, de szeretnénk azt az egy, legtökéletesebbet hallani, amely által mindannyian megmenekülhetünk az anyagi létezés óceánjából és visszatérhetünk Istenhez!”

Hallva a Saunaka Risi által vezetett bölcsek kérését, Suta Goswami így szólt:” Ó, bölcsek! Kérlek figyeljetek rám! Először Pushkara Tirthát kerestem fel, aztán miután sokezer szent zarándokhelyet meglátogattam, elértem Hastinapurát. Pariksit Maharáj bölcsek ezreivel együtt ült ott a  Gangesz partján. Éppen akkor érkezett a nagy bölcs Sukadeva Goswami, és minden jelenlévő tiszteletét ajánlotta neki imára kulcsolt kezekkel, ülőhelyéről felállva. Egyhangúlag Sukadéva Goswamit  kérték arra, hogy foglaljon helyet a vyasa-sánon, és beszéljen Krisnáról Pariksit Maharajnak.

„Ó, bölcsek, épp most jövök Hastinapurából, ahol Sukadéva Goswami lótuszajkairól hallottam a Srimad Bhagavatamot. Most beszélek nektek is az Úr mindenkit vonzó cselekedeteiről és kedvteléseiről. ” -mondta Suta Goswami.

Egyszer, réges-régen, Sri Narada Muni Badarika Ashramba, Sri Narayana Rishi lakhelyére érkezett, akinek lótuszlábaitól ered az Alakananda folyó. Narada hódolatát ajánlotta Narayananak és így imádkozott:
„Óh félistenek Ura, óh kegy óceánja! Óh, teremtés mestere, Te mindíg igazat mondasz és Te vagy minden igazság lényege! Hódolatomat ajánlom Neked! Óh, Uram! Ebben az anyagi világban minden előlény azon fáradozik éjt nappallá téve, hogy elégedetté tegye érzékeit. Mindannyiunk megfeledkezett az élet végső céljáról. Ezért kérlek, részesíts bennünket olyan tanításban, amely hasznos lesz mind a háztartók, mind a lemondott rendben elő bölcsek számára, mint én magam is és amely segít bennünket elérni az önmegvalósítást és azt, hogy visszatérjünk Istenhez.”

Narada édes szavai hallatán az Úr Narayana elmosolyodott és így szólt: „Óh Narada, kérlek halld az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Sri Krsna, legjámborabb kedvteléseiről szóló elbeszéléseket, mert ezek elpusztítanak minden bűnös visszahatást. Már eddig is ismerted a Legfelsőbb Úr összes cselekedetét, de csupan azéert, hogy mások is áldásban részesüljenek, feltetted kérdésed. Így hát most mesélek neked a szent Purushottama hónap dicsőségéről amely nemcsak minden anyagi áldást képes megadni, hanem képessé teszi az embert arra is, hogy élete végén visszatérjen az Úrhoz.”

Naradaji kérdése így szólt: „Óh, Uram, már hallottam az összes hónap dicsőségéről, köztük a Kartikaéról, a Chitráéról stb, de melyik hónap a Purushottam? Kérlek mondj el mindent erről a szent hónapról!”

„Hogyan kell dicsőíteni ezt a hónapot? Mi a tennivaló ebben a hónapban? Hogyan kell fürdőt venni, adakozni, stb? Milyen mantrát kell vibrálni? Kit kell imádni? Kell -e koplalni ebben a hónapban? Kérlek mondj el mindent részletesen!”

Suta Goswami így szólt: „Óh, bölcsek, miutan meghallgatta Narada kérdéseit, az Úr Narayana beszélni kezdett Holdhoz hasolnlatos lótusz-szájával:
„Óh, Narada! Elmondok valamit, amelyet korábban az Úr Krsna magyarázott el Yudhisthira Maharajanak. Egyszer Dharmaraja Yudhisthira elvesztette mindenét: birodalmát, palotáját, sőt még szemérmes feleségét, Draupadit is! Minden Duryodhané lett a szerencsejáték során. Draupadit a játék közben megsértette Dushasana az osszegyűlt királyi rend tagjai előtt. Ám amikor Dusasana megpróbálta Draupadit meztelenre vetkőztetni, az Úr Krsna megmentette őt a veszélyes helyzettől. Az eset után Yudhisthira Maharaja, testvéreivel és feleségével együtt elhagyta királyságát és Kamyavanban, Vrindavanban élt.

Egyszer Sri Krsna, Devaki fia, meglátogatta a Pandavákat az erdőben. A fivérek és Draupadi is nagyon boldogok voltak, hogy láthatták Urukat, s így azonnal elfelejtkeztek az erdei élet fájdalmairól. Csupán az Úr darshanjától úgy érezték, hogy új életre keltek. Az Úr lótuszlábaihoz borulva ajánlották hódulatukat. A Pandavák gyötrelmes helyzete láttán Sri Krsna nagyon elszomorodott, s egyúttal nagyon mérges is lett Duryodhanara. Úgy tűnt, hogy menten elpusztítja az univerzumot, így a Pandavák nagyon megijedtek, s alázatosan imákat ajánlottak. Arjuna alázatos imáit hallva az Úr lehiggadt s így szólt: „OH, Arjuna, mivel nagyon elégedett vagyok veletek, Pandavákkal, s mivel odaadásotok és barátságotok lekötelez, beszélek most nektek a Purushottam hónap csodálatos történetéről.”

Egyszer, réges-régen, a sors elrendezéséből, megjelent egy 13. hónap a Földön. Mindenki kedvezőtlennek és érinthetelennek ítélte, csakúgy mint az ürüléket is kerülendőnek és érinthetelnennek tekintik, e hónaphoz is így viszonyultak. Állandóan gyalázták, senki sem védelmezte, sőt elutasították, mondván, hogy alkalmatlan időpont volt bármilyen vallásos vagy kedvező tett végrehajtására.

Mivel az emberek elutasították, s folyton csak gyaláztak, e hónap személyisége nagyon elszomorodott. Elment Vaikunthara hogy az Úrnak feltárja szánalmas helyzetét. Megpillantván az Úr Visnut simhasanaján, bánatosan s szomorúan lótuszlábaihoz borult. Patakzottak a könnyek szeméből, s így imádkozott az Úrhoz:
„Óh, kegy óceánja! Azért jöttem, hogy a segítségedet kérjem! A világ minden táján elutasítottak és gyaláztak az emberek. Kérlek, védj meg, s részesíts kegyedben! Kérlek ne légy közömbös bánatomat látva!” E szavakkal sírt tovább az Úr jelenlétében a 13.hónap(adhik maas) s csüggedten leült lábaihoz. Alázatos és szánalmas helyzetét látva az Úr nagyon kegyesen így szólt hozzá:
„Ne szomorkodj! Én majd védelmet adok neked! Kérlek ne sírj! Miután valaki menedéket vett lótuszlábaimnál, nem illő tovább bánkódnia!”

Miután az Úr így megvigasztalta, a 13.hónap így szólt: „Oh Uram! Te ismered fájdalommal teli állapotom! A 3 világban senki sincs gyötrelmesebb helyzetben mint én! Először is, az összes többi hónap, év, nap, éjszaka, irányok stb. a Te védelmedet élvezi, így félelemtől mentesen tevékenykednek egyedülálló, bájos hangulatukban. De nekem(a 13.hónapnak) még neve sincs, mit sem szólva valakiről, aki megvédelmez! Férjem sincs, aki menedéket adhatna nekem! Az összes félisten és emberi lény úgy tartja, hogy semmilyen kedvező tett elvégzésére nem vagyok megfelelő időpont! Hadd haljak meg hát azonnal!”
Oh, Narada, a 13.hónap ekkor újra és újra így szólt: „Meg akarok halni! Meg akarok halni!”-mondta, majd elájult, az Úr lótuszlábaihoz esve.

Az Úr kérésére Garuda legyezni kezdte őt. Kis idő elteltével magához tért, s így szólt: „Óh univerzum Ura, szükségem van a menedékedre, kérlek védelmezz!”

Az Úr így szólt: „Óh, gyermek, kérlek ne szomorkodj! Bánatod hamarosan véget ér! Kelj fel, s gyere velem Goloka Vrindavanaba, amelyet még a nagy yogik sem érhetnek el! Goloka az Úr Sri Krsna lakhelye. Ott az Úr Krsna kétkarú formájában, gopikkal körülvéve végzi örök kedvteléseit! Goloka Legfelsőbb Ura, Sr Krsna, megszabadít majd minden gyötrelmedtől! Kérlek, gyere velem!” Ekkor az Úr Visnu kézen fogta Malamasát(a 13. hónapot)s elvitte Golokára.

A távolból az Úr Visnu és Malamasa látta Goloka vakító ragyogását. Kénytelenek voltak becsukni szemüket, s az Úr, hogy védje Malamasát, Maga mögött vitte őt, amíg el nem érték a főkaput. Az ajtónálló hódolatát ajánlotta Neki.

A Legfelsőbb Hajlékot elérve, az Úr Visnu találkozott az Úr Krsnával, akit odaadó gopik vettek körül. Az Úr Visnu, Ramadevi férje, hódolatát ajánlotta Sri Krsnának lótuszlábainál, majd megkérte Malamasát, hogy ő is tegyen úgy, annak ellenére, hogy hangosan sírt. Sri Krsna azonnal megkérdezte: „Miért sír? Goloka Vrndávanában van: miért sír hát?” Sri Krsna szavai hallatán az Úr Visnu felállt, s elmesélte Neki Malamasa szomorú történetét, s könyörögve kérte Sri Krsnát, hogy védje meg őt. „Senki nincs rajtad kívül Sri Krsna, aki megmenthetné őt ebből a pokoli helyzetből, s teljes védelmet adhatna neki!”-mondta Visnu, s imára kulcsolt kezekkel állt Sri Krsna előtt.

Suta Goswami folytatta elbeszélését: „Oh bölcsek! Az Úr Visnu helyet foglalt, majd Sri Krsna nagyon bensőségesen beszélt Vele. Hallgassátok figyelmesen, amint elismétlem szavait!”

Pusushottama Krsna igy szólt:” Óh Visnu! Nagyon helyesen cselekedtél, hogy Malamasát színem elé hoztad! E tetted által még híresebbé válsz! Mivel Te elfogadtad őt, én is így teszek. Magamhoz hasonlóvá változtatom ezt a szegény, szerencsétlen hónapot: minőség, hírnév, bőség, megvalósítás és siker tekintetében egyaránt, valamint képes lesz ugyanabban az áldásban részesíteni a bhaktákat, mint Én Magam! Ugyanolyan potenciákkal fog rendelkezni mint Én! Felruházom ezt a meggyalázott hónapot minden isteni tulajdonságommal s nevét is Rólam kapja majd: Pusushottamként lesz híres a evilágban!”

„Óh Janardhana! Most hogy tulajdonságaim átlényegítették, Én Magam válok férjévé, s védelmezőjévé! Velem egyenlő lévén, ez a hónap lesz az összes többi mestere! Mostantól mindenki számára imádandóvá válik: mindenkinek hódolatát kell neki ajánlania, s imádnia kell őt! Bárki, aki betartja a Purushottama hónapra vonatkozó előírásokat, ugyanazokban az áldásokban fog részesülni, mintha Engem imádna! E hónap imádója minden múltbeli bűnös visszahatását hamuvá egeti, s miután boldogan élt az anyagi világban, visszatér Istenhez!”

Sri Krsna folytatta: „Óh, Garudadhwaja! Az Én Golokámat nem tudják elérni a szigorú lemondásokat végezők, a jámbor mahátmák, sem a cölibátus betartói, sőt még azok sem, akik egész életükben koplalnak. De csupán azáltal, hogy valaki betartja a Purushottama hónap előírásait s azzal hogy a bhaktámmá válik, könnyedén átszelheti az anyagi világ óceánját, s visszatérhet Istenhez. A Purushottama vrata betartása minden lemondás közül a legkiválóbb. Éppúgy, ahogy egy farmer gazdag termést takaríthat be ha szépen gondozott talajba veti a magokat, ugyanígy, egy intelligens személy, aki ebben a hónapban odaadó szolgálatot végez a Legfelsőbb Úrnak, örömteli életet élhet, amíg az anyagi világ lakója, majd teste elhagyása után visszatér Istenhez!”

„Egy szerencsétlen, tudatlan ember, aki sohasem japázik, nem adományoz, nem ajánlja hódolatát Sri Krsnának és bhaktáinak, nem viselkedik megfelelően a brahmanakkal, ellenséges másokkal és gyalázza a Purushottama hónapot, minden bizonnyal a pokolra kerül, s ott szenved végtelen hosszú ideig.” Sri Krsna folytatta: „Hogyan is tehetné valaki szerencséssé életét, anélkül, hogy odaadó szolgálatot végezne ebben a Purushottama hónapban? Az, aki teljesen el van merülve az érzékkielégítésben nem tulajdonít semmi jelentőséget ennek a szent hónapnak, s a legmegfelelőbb jelöltté válik arra, hogy a pokolban végezze. Így hát minden emberi lénynek kötelező odaadó szolgálatot végeznie ebben a Purushottama hónapban, a következő módokon:

1. Imád Engem, Sri Krsnát, azáltal, hogy szent nevemet énekli
2. Tanulmányozza a SB-ot és a BG-t, különösen a 15.fejezetet, amely a Purushottama Yoga címet viseli
3. Adakozik
4. Naponta ajánl ghí-lámpát

Az a szerencsés személy, aki követi utasításomat, s megfelelően betartja az e hónapra vonatkozó előírásokat és hittel imád Engem, az hírnévre és bőségre tesz szert, s jó fia születik még ebben az életében. Miután évezett egy boldog életet, visszatér Goloka Dhamaba. Utasításomra mindenkinek imádnia kell ezt a szent hónapot. A legkiválóbbá tettem őt minden hónap közül. Óh Ramadevi férje(Visnu), adj fel minden elmebeli spekulációt ezzel a 13.hónappal kapcsolatban és csak vidd őt Magaddal lakhelyedre a Vaikunthán!”

Miután elmesélte a Purushottama hónap rövid történetét, az Úr Sri Krsna nagyon kegyesen Yudhisthirara és Draupadira pillantott, s így szólt Arjunához:
„Óh, oroszlán az emberek között! Most már érted, hogy miért szenvedtek ti, Pándavák? Nem méltattátok figyelemre, s nem tiszteltétek meg a Purushottam hónapot, amely nemrég ért véget!  A hónap, amely a legkedvesebb Vrindavan Chandrának, elmúlt, de ti Pándavák nem imádtátok őt, mivel az erdőben voltatok. Így most szenvedtek. Követtétek ugyan a Vyasadeva által meghagyott rituális elveket, de ha nem imádjátok Purushottama hónapot, nem végezhettek tiszta odaadó szolgálatot Nekem!”

Az Úr Krsna folytatta: ” Most elbeszélek egy híres történelmi eseményt,  mely kapcsolatban állt Draupadi előző születésével. Egy Medhavi nevű nagy brahmana bölcs lánya volt. Még kisgyermek volt, mikor anyja elhagyta ezt a világot, így apja viselt rá gondot. Ahogy teltek a napok, egy gyönyörű, fiatal lánnyá érett, de apját nem érdekelte, hogy elrendezze házasságát. Amint látta, hogy barátai boldogan éltek férjeikkel, s gyermekeikkel, napjai gyötrelmesen teltek. Eközben apja eltávozott ebből a világból, Hari szent neveivel az ajkain.

„Ez méginkább elszomorította a lányt. Szerencséjére a nagy bölcs, Durvasa Muni, megjelent ashramjában röviddel apja halála után. Mikor a leány meglátta őt, hódolatát ajánlotta neki és tisztelettudóan imádta őt, virágot és gyümölcsöt felajánlva. Amikor muni kifejezte örömét a fogadtatás láttán, a lány elkezdett sírni. A bölcs aggódva érdeklődött bánata okáról. Ő igy válaszolt: „Oh, nagy szent, Durvasa! Te tudsz mindent! Ismered a múltat, a jelent és a jövőt is! Nincs menedékem ebben a világban. Elveszettem minden hozzátartozóm! Szüleim eltávoztak, és nincs bátyám sem. Házas sem vagyok, így nincs ki védelmezzen! Oh nagy bölcs, kérlek segíts, és tégy valamit! Kérlek mondd meg mit tegyek, hogy véget vessek ennek a gyötrelmes helyzetnek!” Miután meghallgatta a szavait, Durvasa elgondolkodott a lány szerencsétlen helyzetén, s úgy döntött, kegyében részesíti.

A bölcs így szólt: „Oh, szépséges leány, 3 hónap múlva kezdődik a legkedvezőbb Purushottam hónap, amely a legkedvesebb Sri Krsnának! Csupán azáltal, ebben a hónapban szent fürdőt vesz az ember, tökéletesen mentessé válik a bűnöktől. Ez a Purushottama hónap sokkal dicsőségesebb mint bármelyik másik hónap, a Kartikát is beleértve. Az összes többi hónap dicsősége együtt nem ér fel egy tizenhatodával a Purushottama hónap dicsőségének. Annak érdeme, aki ebben a hónapban akár csak egyszer is szent fürdőt vesz, egyenlő azéval, aki 12000 évig fürdőt vesz a Gangeszben, vagy azzal, ha valaki akkor fürdik a Gangeszben vagy a Godávariban, amikor Brihaspati az Oroszlán jegybe lép. Ha ebben a hónapban énekled Krsna szent nevét, szent fürdőt veszel és adakozol, minden gyötrelmed megszűnik. Minden fajta tökéletességre szert teszel, s minden vágyad beteljesül! Kérlek, kövesd tanácsom! Kérlek, ne feledd nagyon őszintén imádni a közelgő Purushottama hónapot!”

Miután ezeket elmondta, Durvasa csöndben várt. Sajnos a fital brahmin lány nem hitt neki. Ehelyett nagyon mérges lett, s gyalázkodóan így szólt:”Óh, nagy bölcs, hazudsz! Hogy lehetne ez a 13.hónap, amelyet Malamasanak(ürülékhez hasonlatosnak) is hívnak, magasabb rendű más, kiemelkedő hónapoknál, mint pl. a Magha, Kartika vagy Vaisakha? Nem hiszek neked! Csak megpróbálsz becsapni! Mindenki tudja, hogy a 13.hónap elítélendő, s nem alkalmas semmiféle jámbor tett bemutatására!”

Durvasa, hallva a brahmin lány szavait, nagyon mérges lett. Egész testében remegni kezdett, s szemei izzó vörösen égtek. De emlékezve a léány elesett helyzetére, tudatosan kontrollálta magát.

Igy szólt hozzá: „Óh, ostoba! Nem átkozlak meg, mert apád jóbarátom volt! Olyan elesett helyzetben vagy! Tudatlan gyermekként nem értheted meg a sastrikus végkövetkeztetést! Nem fogom komolyan venni ellenem elhangzott sértéseidet sem. Ugyanakkor nem vagyok képes, es nem is lenne helyes ha elnézném Purushottam hónap elleni sértéseidet! Következő életedben minden bizonnyal leszüreteled majd sértő szavaid keserű gyümölcseit!” A nagy bölcs Durvasa sietve távozott hogy elvégezze Narayana imádatát.

Az Úr Krsna igy szólt Arjunához: „Óh, bűntelen! Amikor Durvasa Muni távozott, a brahmin leány(Draupadi előző születésében) egy pillanat alatt elvesztette minden szépségét és javát. Mivel megsértette a Purushottama hónapot, teste csúny lette, s minden ragyogását elvesztette. Elhatározta, hogy az Úr Siva imádatába kezd, akit Ashutoskéni ismernek, azaz, akit nagyon könnyű elégedetté tenni.

A fiatal brahmin leány ekkor szigorú lemondásoknak vetette alá magát azért, hogy elégedetté tegye az Úr Sivát, Párvati férjét, s 9000 évig vezekelt. Nyaranta a tűző napon ült egy tűz-gyűrű közepén, télen pedig dermesztő jeges víz alatt meditált. Szigorú lemondásai láttán még a félisteneket is félelem töltötte el. Ekkor az Úr Sankarshana megjelent a brahmana leány előtt, mivel elégedetté vált az imádattal és vezekléssel, amelyet bemutatott. Ahogy az Úr Siva megjelent előtte lelki formájában, a brahmani újjászületve felállt. Az Úr Siva jelenlétében minden testi gyengesége elillant, s szépségét is visszanyerte. Az Úr Sivát maga előtt látva, elkezdte őt imádni elméjében, majd szép imákat mondott, hogy elégedetté tegye.

Az Úr Siva nagy elégedettségében így szólt: „Óh szigorú lemindások végzője, minden szerencse szálljon rád! Most kérj tőlem valamilyen áldást. Megadok bármit!”

Az Úr Siva e szavai hallatán a lány így szólt: „Óh, szegények barátja, ha elégedett vagy velem, kérlek adj nekem egy férjet!” Ötször elismételte kérését, majd elhallgatott. Ekkor az Úr Siva azt felelte: ” Úgy legyen! Ötször hangzott el kérésed, így öt férjed lesz!”

Az Úr Siva szavai hallatán a lány nagyon elszégyellte magát, s így szólt: „Óh Uram, egy lány számára az a legszégyenletesebb, ha egynél több férje van, s nekem öt lesz! Kérlek, vond vissza ígéreted!” Az Úr Siva komoly arccal e szavakat intézte hozzá: „Az lehetetlen, hogy visszavonjam ígéretem! Öt férjed lesz következő életedben! Előzőleg megsértetted a Purushottam hónapot, mivel nem követted a bölcs Durvasa jóindulatú tanácsát. Óh, brahmana leány, nincs különbség az én testem és Durvasáé között. Mi, félistenek, beleértve az Úr Brahmát is, valamint a nagy szenteket, mint Narada, mindannyian imádjuk a Purushottam hónapot az Úr Krsna utasításával összhangban. Mivel sértő voltál a Purushottam hónap ellen, következő életedben 5 férjed lesz!”

A lány nagyon megbánta amit tett, de az Úr Siva nyomban eltűnt. Távozása után a fiatal brahmani nagyon elkeseredett, s félelem töltötte el következő életével kapcsolatban. Néhány napon belül el is hagyta testét a sors elrendezéséből.

Ekkor az Úr Krsna így szólt: „Óh, Arjuna, eközben a nagy király, Draupada egy nagyszabású áldozatot mutatott be. Az áldozati tűzből a fiatal brahmani született újjá, Maharaja Draupada lányaként. Óh Arjuna, Medhavi Rishi leánya így Draupaíkent vált híressé a világban. Ő nem más mint a jelenlegi feleséged. Mivel gyalázta a Purushottama hónapot előző életében, ebben az életében Dushasana megsértette az egész Kuru gyülekezet színe előtt, mind az 5 Pandava férje jelenlétében. Szerencsére emlékezett Rám(Sri Krsna) és menedéket vett Nálam. Sértéseit megbocsátva, megmentettem őt abból a gyalázatos helyzetből, Dushasana kezeiből. Óh kedves Pandava fivérek, kérlek ne feledjétek a közelgő Purushottama hónapot imádni! Az, aki gyalázza a Purushottama hónapot, sohasem részesülhet jó szerencsében. Ez a Purushottama hónap minden potenciával rendelkezik ahhoz, hogy eltávolítsa gyötrelmeteket, s minden vágyatokat teljesítse. 14 évig tartó erdei életetek most végéhez közeleg. Kérlek imádjátok ezt a Purushottama hónapot őszintén, mert így majd minden jószerencsében részetek lesz.” Így teljesen megvigasztalva  a Pandavákat, az Úr Sri Krsna Dwarakaba indult.

Kis idő múltán, amikor Purushottama hónap megjelent, Maharaja Yudhisthira emlékeztette öccseit, s feleségét, Draupadit az Úr Sri Krsna szavaira. Mindannyian követték az instrukciókat, melyeket meghagyott számukra. A szent hónap alatt különféle módokon imádták Purushottama Krsnát. A Purushottam vrata végzéséből kapott érdemeik eredményeként visszanyerték elvesztett királyságukat, s boldog életük élvezete után mind visszatértek Istenhez, az Úr Sri Krsna kegyéből.

Egy intelligens személynek le kell foglalnia magát abban, hogy a Krsna-kathát egy tiszta lélektől hallgatja. Így állandóan Krsnán kell meditálnia, szívében Sri Krsnára gondolva. Ha valaki grihasta, akkor ezzel kapcsolatos teendőit békés és igazságos módon kell végeznie. Nem szabad erőszakosan bánnia másokkal és mind a szentekkel, mind a szegényekkel kegyesnek kell lennie. Az állatok védelme, igazmondás, kegyesség és erőszakmentesség néhány azok közül a fontos elvek közül, amelyeket egy grihastának követnie kell.

Suta Goswami ekkor folytatta az Úr Narayana és Naradaji közötti beszlgetés elbeszélését a Naimisaranyai bölcseknek. Így szólt: ” Oh brahmanak, a nagy szent, Narada Muni nagyon elégedetté vált, amint az Úr Narayanatol a Purushottama hónapról hallott. Újra és újra felajánlotta neki hódolatát, s így szólt: ” Oh, ez a Purushottama hónap a legkiválóbb a hónapok között, a legmegfelelőbb időszak vratak követésére és vezeklésekre. Még ha valaki csak hittel hallgatja a Purushottama hónap dicsőségét, már azzal is eléri az Úr Purushottamanak végzett  odaadó szolgálatot és minden bűnös visszahatása is megszűnik azonnal. Az, aki követi a Purushottama vratát és megfelelően imádja a Purushottama hónapot, végtelen mennyiségű érdemet szerez, s így eléri Golokát.

Narada Muni ekkor ezt mondta az Úr Narayananak: „Óh Uram! Szívem és elmém most teljesen elégedett! Minden dicsőséget Neked!”

Miután így elbeszélte a Purushottama hónap dicsőségét, Srila Suta Goswami az összegyűlt bölcsektől engedélyt kért a távozásra, hogy fürdőt vegyen a Gangeszben, s elvégezze egyéb rendszeres kötelességeit. Hálásan engedélyüket adták, ő pedig alázatos hódolatát ajánlotta nekik, s a Gangeszhez indult. Naimisaranya bölcsei eképp beszélgettek egymás közt: „Oh, ez a szent Purushottam hónap a legdicsőségesebb, s története ősi. Olyan kegyes, hogy a bhakta minden vágyát teljesíti, akárcsak egy kívásnságteljesítő fa. Milyen dicsőséges is a Purushottama hónap!”