A Pándava-ékádasí böjtnap története

A május/június hónapra (a növekvő hold idejére) eső Pándava-nirdzsalá-ékádasiról a Brahma-vaivarta-purána beszél, a Vjászadeva és Bhímaszéna közötti beszélgetésben.

Egy alkalommal Bhímaszéna, Judhisthíra öccse, a nagy bölcshöz, Vjászadévához fordult, „Óh, legműveltebb és legnagyobb imádatra méltó nagyapa! Kérlek, hallgasd meg a kérésemet. A bátyám, Judhisthíra, anyám, Kuntí déví, a fivéreim, Ardzsuna, Nakula és Szahadéva, valamint Draupadi semmit nem esznek ékádasi napján. Mindig azt mondják nekem, de különösen Judhisthíra, hogy nekem is böjtölnöm kellene ékádasin. De én mindig azt mondom nekik, tudom ugyan, hogy az ékádasin tartott böjt a szentírások parancsa, mégsem bírom elviselni az éhséget, és ezért képtelen vagyok böjtölni. Adhatok adományokat a legjobb tehetségem szerint, imádhatom az Úr Késavát a megfelelő szabályok és előírások szerint, de böjtölni nem tudok. Ezért kérlek, oktass engem, hogyan nyerhetem el az ékádasi eredményét anélkül, hogy böjtölnöm kellene.”

Bhímaszéna e szavait hallva Sri Vjászadéva így szólt, „Óh, Bhíma! Ha a mennyei bolygókra akarsz jutni és el akarod kerülni a pokoli bolygókat, akkor tartózkodnod kell az evéstől minden hónap mindkét ékádasi-ján.”

Bhíma így szólt: „Óh. nagy bölcs! Számomra lehetetlen, hogy minden évben 24 ékádasin át böjtöljek, az Úr utasítása szerint. De mit is mondjak arról, hogy éjjel és nappal böjtöljek, amikor még egy pillanatra sem tudom elviselni az éhségemet. Az éhség ’vrika’-ként (’vrika’ jelentése: farkas. Bhíma egyik neve az, hogy Vrikódara, vagyis Farkasgyomrú) ismert tüze mindig ott van a gyomromban, és csak a falánk evés oltja el. Évente egy napig még csak tudok böjtölni, ha nagyon összeszedem magam. Ezért kérlek, taníts meg engem arra a fogadalomra, amit be tudok tartani, és jó eredményekre tehetek szert ebben az életben és a következőben.”

Sri Vjászadéva így szólt: „Óh, király! Te már hallottál tőlem a védikus vallásos elvekről és az emberi lények kötelességeiről. De ebben a Kali korszakban nem mindenki képes betartani ezeket a szabályokat és előírásokat. Ezért most elmondok neked egy felséges módszert, amellyel nagy eredményeket érhetsz el. Valamennyi purána lényege ez a módszer. Soha sem jut a pokolra az, aki böjttel tartja meg a növekvő és a fogyó hold ékádasi-jait.”

Vjászadéva szavai hallatán Bhímaszéna, a legerősebb harcos megrettent, remegni kezdett, mint egy levél a banjan-fán, és így szólt: „Óh, nagyapa! Mit tegyek? Teljesen képtelen vagyok arra, hogy egész évben, havonta kétszer böjtöljek. Ezért, óh Uram, kegyeskedj megtanítani a legnagyobb érdemmel járó fogadalomra, valamint arra, hogyan érhetek el a megtartásával valamennyi eredményt!”

Ekkor Sri Vjászadéva válaszolt: „Nirdzsalá-ékádasinak nevezik azt a napot, amely május/június hónap növekvő holdjának idejére esik, és a Nap vagy a Bika vagy az Ikrek csillagképében tartózkodik. Ezen az ékádasi-n teljes böjtöt kell tartani, még vizet sem szabad inni. Még a megtisztulást szolgáló ácsamanát is úgy kell elvégezni, hogy csak annyi vizet lehet meginni, amennyiben meg lehet mártani egyetlen mustármagot vagy egy csepp aranyat. Ilyen kis vizet végy a tenyeredbe, amelyet úgy tartasz, hogy a tehén füléhez hasonlítson. Ha valaki ennél több vizet iszik az annyi, mintha bort inna.

Ezen az ékádasi-n egyáltalán nem szabad enned, különben megszegted a fogadalmat. Még vizet sem szabad innod ékádasi napkeltétől dvádasi napkeltéig. Ha ilyen szigorúan, vízivás nélkül megtartod ezt az ékádasi-t, annyi eredményre tehetsz szert, mintha az év összes ékádasi-ját megtartottad volna.

„Dvádasi napján kora reggel meg kell fürdened, aranyat és vizet kell adományoznod a bráhmaná-knak (papoknak). Ezután boldogan együtt étkezhetsz a bráhmaná-kkal.”

„Óh, Bhímaszéna! Most kérlek, hallgasd meg, mennyi jámborságot halmozhatsz fel ezen ékádasi megtartásával. Pusztán ezzel annyi eredményt érhetsz el, mintha az egész évben valamennyi ékádasi-t megtartottál volna. Egy alkalommal így szólt hozzám az Úr Visnu, aki kagylókürtöt, korongot, buzogányt és lótuszvirágot tart a kezében, ’Ha valaki feladja a vallás minden változatát, meghódol előttem, és megtartja ezt a Nirdzsalá-ékádasit, amely nekem nagyon-nagyon kedves, bizonyosan megszabadul minden bűnös visszahatástól. A Kali-jugában nem lehet elérni a legmagasabb célt a vagyon elajándékozásával, semmi haszonra nem lehet szert tenni a szmárta-szabályok és előírások betartásával. A védikus vallásos elvek már nem is léteznek ebben a Kali korszakban, amelyet sokféle hiba szennyez.”

„Óh, Váju fia! Mit mondhatnék még? Bizony az evés minden ékádasi-n tilos, Nirdzsalá-ékádasin még a vízivás is. De ezen ékádasi megtartásával annyi jámborságot szerzel, mintha meglátogattad volna az összes szent helyet. A halál idején egy ilyen személyhez nem az ádáz külsejű jamadúták (a Pokol küldöttei) közelednek, hanem az isteni külsejű visnudúták (a Legfelsőbb Úr küldöttei) viszik magukkal Visnu hajlékára. Aki ezen ékádasi megtartása után vizet és teheneket adományoz, valamennyi bűnös tettétől megszabadul.”

Amikor a többi Pándava meghallotta, milyen dicsőséges ez az ékádasi, elhatározták, hogy meg fogják tartani. Attól a naptól fogva Bhímaszéna is megtartotta ezt a Nirdzsalá-ékádasit, amely Pándava-nirdzsalá vagy Bhímaszéna-ékádasi néven vált híressé. Ezen ékádasi megtartásával még azok a bűnös tettek is hamuvá égnek, amelyek akkorák, mint a Szuméru- vagy a Mandara-hegy. Óh, király! Az Úr Krsna kijelentette: kimeríthetetlenekké válnak a Nirdzsalá-ékádasi napján végzett jámbor tettek, például fürdés a szent helyeken, adományozás, védikus mantrák éneklése és áldozatok bemutatása.

Aki odaadással olvas, vagy hall ezen ékádasi dicsőségéről, visszatér Vaikuntha lelki hajlékába. Ha meghallgatja, milyen dicsőséges ez az ékádasi, éppen annyi eredményt nyer, mintha egyszerre tartaná meg az Amávaszjá és Pratipada fogadalmait, valamint áldozatokat ajánlana fel az ősatyáknak napfogyatkozás alatt.

Forrás: http://oktatas.krisnavolgy.hu/