A négy különösen ostoba személy

A most következő történet a híres Akbarról és Birbalról szól, mégis kevésbé ismert, ezért lejegyezzük. Magyarországon 2002-ben hangzott el Egerben lelki tanítómesterünk egyik leckéjén.

Egyik nap Akbar császár különös hangulatban ébredt. Birbal, a minisztere, aki jól ismerte urát, rögtön megértette, hogy a mai nap nem fog kedvezni a viccelésnek. Akbar mogorva arcot vágott és kihívóan kereste azt a személyt, aki ellent mer mondani akaratának, hogy kitölthesse rajta dühét, amellyel ébredt. Természetesen ilyenkor az egész udvar mélyen hallgatott és aki csak tehette, eltűnt, nehogy ő legyen az a személy, akin a császár levezeti majd a feszültségét. Akbart azonban ez a dolog még inkább ingerelte és dühében néha olyan utasításokat adott, amelyek teljesen értelmetlenek voltak, csak azért, hogy kihozza alattvalóit a béketűrésből. Így jutott el Birbalhoz is és a következő utasítást adta neki:

-Birbal! Azonnal indulja városba és keress négy különösen ostoba személyt. Hozd elém őket estig, különben nagy bajba kerülsz!

Birbal, aki más napokon talán vitatkozott volna ezzel a paranccsal, most jól tudta, hogy a legjobb dolog, amit ma tehet, ha megpróbálja végrehajtani, még ha annyira őrültségnek hangzik is. Így aztán elindult, hogy felkutasson négy különösen ostoba személyt. Sokáig kutatott és már későre járt az idő, de még mindig csak átlagos ostobákkal találkozott, nem volt közöttük egy sem, amelyik különösebben kirívó lett volna.

Végül aztán szembetalálkozott egy személlyel, aki nagyon értékes ajándékkal a kezében sietett valahová. Arany tálcán vitte az ajándékot és egy különösen értékes ruhadarabbal fedte be.

-Kedves uram! Hová sietsz ezzel a drága ajándékkal? – szólította meg Birbal.

– Sietnem kell, mert a feleségem most szült gyermeket egy másik férfitól és neki viszem.

-Ez aztán egy igazán ostoba személy. – gondolta magában Birbal azzal így szólt a férjhez.

– Barátom! Lehet, hogy most nagyon sietsz, mégis arra kérlek, hogy gyere velem, mert őfelsége, a császár, személyesen érted küldött, hogy vezesselek elé.

A férfi nagyon meghatódott azon, hogy a császár személyesen érte küldött, főleg azért, mert Birbal nem részletezte, hogy milyen ügyben. Ezért elhatározta, hogy később folytatja útját és most Birballal tart. Így mendegéltek tovább kettesben, amikor szembetalálkoztak egy emberrel, aki egy rossz gebe hátán ülve fején egy hatalmas terhet egyensúlyozott. Amikor melléjük ért, Birbal már látta, hogy ez is az ő embere lesz, ezért gyorsan meg is szólította.

-Óh, kedves uram! Kérlek, állj meg egy pillanatra és mondd el nekünk, hogy miért a fejeden egyensúlyozod ezt a hatalmas súlyt? Miért ne kötöd a lovad oldalára?

Az ember így válaszolt:

-Nem akarom terhelni a szegény párát azzal, hogy a súlyt is rákötözöm és még én is a hátára ülök, hiszen úgyis elég rossz bőrben van. Ezért elhatároztam, hogy csak én ülök a hátára, a súlyt pedig magam veszem a fejemre, hogy ezzel is könnyebb legyen neki.

-Ez aztán az okos dolog. – bólogatott Birbal. – Kérlek, azonban gyere most velem, mert felséges Akbar császárunk látni szeretne téged.

Így aztán a lovas ember is csatlakozott hozzájuk és együtt vonultak vissza a palotába. Mire visszaértek, már Akbar dühe is elszállt és mosolyogva nézte a fura menetet.

-Felséges uram! – mondta Birbal. – Meghoztam az embereket.

Azzal elmesélte, miféle alakokat hozott. Amikor Akbar mindezt meghallotta, úgy nevetett, hogy a könnyei is kicsordultak. Hosszan-hosszan hahotázott a két személyen, végül azonban kissé alábbhagyott nevetése és így szólt Birbalhoz:

-Az már igaz, hogy ezek aztán valóban ostobák, de én azt mondtam neked, négy különösen ostobát hozzál, de te csak kettőt hoztál.

-Kedves királyom! – mondta Birbal. – Bizony mondom neked, négy különösen ostoba személy áll itt, nem pedig kettő.

-Igen? – csodálkozott a király. – Akkor hol a másik kettő?

-A harmadik én vagyok, – válaszolt Birbal. – amiért ilyen ostobaságokkal vesztegetem az értékes időmet, hogy ilyen személyek után szaladgálok.

-Akkor is hiányzik a negyedik. – szólt Akbar.

-Nem hiányzik felséges uram, mert az te magad vagy. – mondta Birbal. – Mivel te

adtad az utasítást, hogy ilyen ostoba dologgal vesztegessem az időt.

Tanulság. Az emberi élet nagyon rövid. Ne pazaroljuk el hiábavaló dolgokra.

Szerző: Ismeretlen