Krisna-tudat otthon – A lelki étel
Határtalan energiájával Krisna valóban képes az anyagit lelkivé változtatni. Ha egy vasrudat tartunk a tűzbe, a vasrúd hamarosan vörösen izzani kezd, és magán viseli a tűz minden lényeges jellemvonását. Ugyanígy a Krisnának felajánlott anyagi lényegű étel is lelkivé válik. Az ilyen ételt nevezik prasádának, amely szanszkrit szó, s azt jelenti: Isten kegye.
A prasáda evése a bhakti-jóga alapvető gyakorlata. A jóga más fajtáiban az embertől elvárják, hogy természetellenes módon fegyelmezze az érzékeit, de a bhakti-jóga megengedi az embernek, hogy érzékeit különféle kellemes tevékenységekben használja – nyelvét például arra, hogy az Úr Krisnának felajánlott csodálatos ételeket megízlelje. Az ilyen cselekedetek által az érzékek fokozatosan lelkivé válnak, s automatikusan vonzódni kezdenek a lelki élvezetekhez, amelyek felülmúlnak minden anyagi tapasztalatot.
A védikus írások sok leírást tartalmaznak a prasádáról és annak hatásáról. Az Úr Caitanya, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének inkarnációja a következőket mondta a prasádáról: „Mindenki megízlelte már ezeket az alapanyagokat régebben. Mégis, ezekben az ételekben különleges ízeket és illatokat érezhetünk. Már az illata önmagában – az ízéről nem is beszélve – kielégíti az elmét, és minden más édes ízt elfeledtet az emberrel. Ezért meg kell értenünk, hogy ezeket az ételeket Krisna ajkainak nektárja érintette meg és változtatta minden tulajdonságukat lelkivé.”
A vegetáriánus táplálkozás végső tökéletessége az, ha már nem eszünk mást, mint Krisnának felajánlott ételt. Rengeteg vegetáriánus állat van – a galamb, a majom stb. – , így hát vegetáriánussá válni önmagában még nem nagy dolog. A Védák arról tájékoztatnak bennünket, hogy az emberi élet célja feleleveníteni a lélek eredeti kapcsolatát Istennel.
Hogyan főzzünk és hogyan ajánljuk fel az ételt?
Tudatosságunk a vegetarianizmus célját illetően ott kezdődik, amikor vásárolni indulunk, hogy kiválasszuk azokat az élelmiszereket, amelyeket fel fogunk ajánlani Krisnának. Minden étel osztályozható az anyagi természet három kötőereje (jóság, szenvedély és tudatlanság) alapján – mondja Krisna a Bhagavad-gítában. A tejtermékek, a gabona, a cukor, a zöldségek, a gyümölcsök, a magvak mind a jóság minőségében vannak, s felajánlhatjuk őket Krisnának.
Általános szabály, hogy a szenvedély és a tudatlanság minőségében lévő ételeket nem lehet felajánlani Krisnának, aki azt mondja a Bhagavad-gítában (17.9), hogy az ilyen ételek fájdalmat, aggodalmat és betegségeket okoznak, bűzösek, rothadók és tisztátalanok. Könnyű megérteni, hogy a hús, a hal és a tojás az anyagi természet legalacsonyabb rendű minőségébe tartozik. A fokhagyma, a hagyma és a gomba szintén ehhez az alsórendű minőséghez sorolható. Ezeket az ételeket nem szabad Krisnának felajánlanunk. A koffein tartamú kávé és tea mámorító anyagokat tartalmaz, ezért ezeket szintén nem lehet Krisnának felajánlani.
A természet finom fizikai törvényei alapján a szakács tudata hatással van az ételre, nemcsak fizikai, de finom fizikai értelemben is, így az étel közvetíti ezt a finom fizikai hatást a tudatunkra.
Főzés közben a tisztaság a legfontosabb alapelv, hiszen a „tisztaság fél lelki élet”. Semmi tisztátlan dolog nem ajánlható fel Krisnának, ezért a konyhát nagyon tisztán kell tartanunk. Miközben főzünk, semmit sem szabad megkóstolnunk. Ez része a meditációnak: nem egyszerűen magunknak főzünk, hanem Krisna örömére, s Neki kell először megkóstolnia és élveznie az ételt. Amikor az étel kész, felajánlhatjuk Krisnának.
Jó, ha van egy olyan tálcánk és olyan kis tányérjaink, amelyeket csak arra használunk, hogy ételt ajánljunk fel benne Krisnának. A legjobb az, ha új, senki által nem használt tányérokat használunk. Amikor az étel kész, tegyünk Krisna tányérjára egy szokásos adagot. A felajánlás legegyszerűbb formája, ha csak így imádkozunk: „Kedves Krisna, kérlek, fogadd el ezt az ételt!” Emlékezzünk arra, hogy az igazi cél kimutatni szeretetünket és hálánkat az Úr iránt, maga az étel, amit felajánlunk, csak másodlagos. E nélkül az odaadó érzés nélkül a felajánlásunkat Krisna nem fogadja el. Isten teljes önmagában, Neki semmire nincs szüksége. A felajánlás számunkra egyszerűen azt jelenti, hogy kimutatjuk szeretetünket és hálánkat iránta.
A felajánlást követően énekeljük néhány percig a Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré / Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré mantrát. Ezután a praszádamot, amely azt jelenti: Isten kegye, felszolgálhatjuk. Minden étel, amit készítettünk, most már praszádam, de az a praszádam, amelyik Krisna tányérján van, a legkülönlegesebb, ezért ezt maha-praszádamnak nevezik. Mindenkinek adnunk kell ebből egy keveset saját praszádamja mellett, hogy megízlelhesse a maha-praszádamot is. Próbáljuk meg értékelni a praszádam lelki tulajdonságait, s emlékezzünk arra, hogy megszabadít bennünket a karma hatásától. Mindenekfölött azonban élvezzük a praszádamot.
