Śacīnandana Swami harmadik javaslata inkább életmód-jellegű. Előbb nézzük meg tömören mit ír, majd néhány szót szeretnék hozzátenni a saját életemből:
A harmadik a mauna – az elcsendesedés. A prajalpa beszennyezi az elmét, így el kell kerülni, hogy jelen legyen a kṛṣṇa-tudatos mozgalomban, különben bizonyosan zavart fog okozni.
Sanātana Gosvāmi szerint a prajalpa legzavaróbb formája a vaiṣṇavák kritizálása. Meg kell tanulnunk nem csak pusztán hallgatni, de lefoglalni magunkat lelki témák megbeszélésével.
Beszélnünk kell Kṛṣnáról, és ha valami izgalmasra, rettenetesre vágysz, akkor beszélj az Úr Nityānanda meglepő tettéről, amikor mellbe rúgta kedves bhaktáját. A lelki témák megbeszélése megtisztítja az elmét.
———————————-
Ennyi a jó tanács. Tömör, elgondolkoztató. Magamba tekintve ez a zavar általában olyan gondolatok formájában jelenik meg, amelyek bhakta társaimmal, vezetőimmel vagy ismerőseimmel kapcsolatos – tehát önmagában nem nevezhető „rossz”-nak. Csak, ha japaidőben jönnek fel, nagyon erős vágyat keltenek bennem, hogy félbehagyjam a koncentrált japázást, és elkezdjek foglalkozni azokkal, akik valamiért eszembe jutottak. Egy telefon, egy sms, valami, amitől „jobb” lesz a kapcsolatom. Igen ám, de közben Kṛṣṇa, Rādhā azt látja, hogy nekik ígértem magam, és most elhanyagolom őket, és elkezdek másokkal „beszélgetni” az „Ő idejükben”. Hát, igazuk van, ha visszavonulnak (jobb esetben). Én is ezt tenném a helyükben, ha beszélgetés közben a barátom elkezdene másokkal telefonálgatni, másoknak sms-t írni. Legjobb esetben udvariasan lezárnám a beszélgetést, rosszabb esetben megsértődnék, és egy ideig csak formális kapcsolatnak engednék teret közöttünk.
„A lelki témák megbeszélése megtisztítja az elmét.”
Többek között ezért is osztom meg veletek az ajánlott japa-meditációs módszereket. Hogy beszéljünk Kṛṣnáról, és tisztítsuk meg az elménket – legyen könnyebb a japa-gyakorlatunk.
Várom a kegyeteket hozzászólások formájában
Köszönettel:
szolgátok sz Gaura Nitāi das