Minőségi japareform -Hozzászólás 1. részhez (Mantra vizualizáció) – Anonim – „… belátván, hogy a kritika jogos…”

Névtelenséget kérve, de igen nyitottan osztotta meg egy bhakta az élményeit az elme szabályozásával kapcsolatban. Sőt, a többiek megvalósításaira is kíváncsi. Olvassátok szeretettel, és aki szeretne, válaszoljon rá. Íme a hozzászólás:

Megvalósításról vagy magasabb szintű tapasztalatról ilyenek hiányában inkább nem írnék, viszont szívesen megosztom – ha nem gond, inkább név nélkül – azt a tanácsot, amit egy idősebb bhaktától kaptam a japázásom hallatán, és amit, mint fontos intelmet, azóta igyekszem is szem előtt tartani, ha japázom (belátván, hogy a kritika nagyon jogos). Ez csupán annyi, hogy a szent neveket egyforma nyomatékkal mondjuk – különös tekintettel a mantrában legtöbbször előforduló Hare-ra -, ne emeljük ki (akár kétszer annyira is) a Krisnát a másik két névhez, de főleg a Hare-hoz képest, hanem mondjuk egyenletesen, egyforma figyelemmel, szép ívben mindegyik nevet. Ez a jelenség talán különösen a Krisna név r betűjénél mutatkozik meg, erős „ropogtatásban”.

Más tanácsokat is kaptam, de nekem ez maradt meg olyan intelemként, amire jobban figyelek azóta.

Kíváncsian olvasom a többiek tapasztalatát, melynek elérhetőségét előre is köszönöm. Különösen arra vagyok kíváncsi, kinek hogyan sikerül megőriznie az éberségét az elme újabb és újabb elkalandozásának FOLYAMATOSAN fenntartott – nem csak pár névig vagy egy körig működő – megakadályozására. Néha külön lénynek – mondjuk ravasz rókának – érzem az elmé(me)t, amely úgy ismer, mint a tenyerét, és minden gondolatomon átlát: hogy is gondolom – én naiv, én álszent -, hogy majd megszelídítem őt… 🙂

Köszönettel:

szolgátok sz Gaura Nitāi das