A mindenkit vonzó Hare Krisna

Amint arról bizonyára többen is hallottatok, Karácson Tamás elhagyta a
testét. Balesete után majd egy hétig kómában feküdt. Ez idő alatt a
farmos bhakták rendszeresen látogatták. Az  egyik ilyen látogatásról a
egy közeli hozzátartozója így írt:

”
…Szóval, nekem Tomi a nagybátyám. Gyerekként, mindíg Ő volt a lelki
támaszom. Ő volt nekem a fény a családon belül.
Ha valamit nem értettem az életben, tőle kérdeztem meg, vagy rá
gondoltam, és az erőt adott.
Nagyon bölcs embernek tartom. Hihetetlen szerénység, és alázat van
benne. Mindenkihez szeretettel fordult, és mindenkit türelemmel
halgatott.

Bennt voltak tegnap is a Krisnások, és gitároztak Tominak. Megkértem a
gitárost, miután kijött, hogy gitározza el nekünk is, amit bennt
játszott.
Elkezdett egy szép dallamot gitározni, majd elkezdte énekelni, hogy
„Hare Krishna, Hare Krishna…”
Az első gondolatom az volt, hogy már megint ezzel jönnek, és csak ezt
tudják mondani.
Aztán ez átfordult abba, hogy milyen szép, hogy ők mindíg ezt mondják!
És milyen szép lenne, hogyha minden szavunk egymás felé csak ez lenne:
„Hare Krishna”
Félre ne értsetek. A mondandóm mögött a lényeg, ahogy ezeknek az
embereknek mennyire a szeretet jött az ajkukról. Szép volt.
Azt hiszem, ez Tomi tanítása is. Törekedni arra, egy életen át, hogy
minnél többször ez a minőség jöjjön az ajkunkról.

„Hare Krisna Hare Krisna
Krisna Krisna Hare Hare
Hare Ráma Hare Ráma
Ráma Ráma Hare Hare”

Szóval: Hare Krisna …”