Egyszerű élet, magas szintű gondolkodás

Világszerte széleskörű ipari és mezőgazdasági termelés folyik. A termelékenység magas volta ellenére hiányok mutatkoznak, mert a világ népessége hemzseg a tolvajoktól. A Védák így magyarázzák ezt: az emberek tolvajokká válnak, amikor azért tervezgetik a gazdasági fejlődést, hogy kielégíthessék az érzékeiket.
Az ún. hiány és szükséglet gyökere az, hogy egyik nemzet kizsákmányolja a másikat, s a féktelen fogyasztási láz vezérli őket. Úgy tűnik, hogy kielégíthetetlen a vágyunk egyre több és több technológiai csodára, pöfögő autókra, egzotikus ételekre, a legújabb divatra, és még egy pár cipőre. De tényleg szükségünk van ezekre? Valaha igazán boldoggá tehetnek mindezek minket?
Egy napon egy dúsgazdag család feje elvitte a fiát egy céges vidéki kirándulásra azzal a szándékkal, hogy megmutassa neki, hogyan élnek a szegény emberek. Pár napot a farmon töltöttek egy igen szegénynek számító családnál. Amikor haza fele igyekeztek a kirándulásról, az apa megkérdezte a fiát:

– Hogy tetszett a kirándulás?

– Remek volt, Apa.

– Figyelted, hogyan élnek a szegények? – firtatta az apa.

– Ó, persze! – felelte az.

– Akkor mondd el nekem, milyen tanulságot vontál le a kiruccanásunkból? – kérte az apja. – A fiú így válaszolt:

– Láttam, hogy nekünk egy kutyánk van, míg nekik négy. Nekünk van egy medencénk, ami a kert közepéig nyúlik, nekik van egy patakjuk, amelynek se vége, se hossza. A mi kertünkben külföldről behozatott lámpások világítanak, nekik ott vannak éjszakára a csillagok. A teraszunk az elülső udvarig terül el, nekik ott van az egész horizont. Mi egy kis darabka földön élünk, nekik mezőik vannak, ameddig a szem ellát. Minket cselédek szolgálnak, ők viszont másokat szolgálnak. Mi megvesszük a saját ételünket, ők megtermelik a magukét. Mi fallal védjük meg a saját birtokunkat; őket a barátaik védelmezik. A fiú apja torkára forrott a szó. Aztán a fia hozzátette:

– Köszi, apu, hogy megmutattad nekem, milyen szegények is vagyunk.

Az elme békéjét az anyagi vágyak végtelen folyama zúzza szét, ill. a hiábavaló kísérletek arra, hogy kielégítsük azokat, és arra késztetnek minket, hogy kizsákmányoljuk a földet értékes erőforrásaiért. Ezáltal megszűnik az egyensúly, és sokakat a nyomorba taszít.

Tény, hogy az emberi életnek magasabb rendű célja van, és ha a minimálisra csökkentjük az anyagi szükségleteinket, egyszerűbben élhetünk, és több időt tudunk szakítani a lelki gyakorlatokra. Az ilyen gyakorlatok által lecsökkentjük a vágyainkat és békéssé válunk.

Hare Krisna!
Dhirasanta dasa

fotó: http://jahnavi.wordpress.com/why-the-little-conch/

Vélemény, hozzászólás?