Sankirtana

Amikor a sankirtana szóba kerül valahol, akkor kétes érzelmek a bontakoznak ki a beszélgető partnerek között. Ez a cikk nem titkolt szándékkal azért íródik, hogy ez ne így legyen, és mindenki megtapasztalhassa azokat az exsztatikus, nektári érzelmeket amik az Úr Caitanya és az Úr Nityananda  legkegyesebbnél is kegyesebb lótuszlábától fakad, ezzel arra ösztökélve őt, hogy könyvekkel megrakodva szaladjon az utcákra és terjessze Sríla Prabhupada transzcendentális írásait.

A képlet egyszerű: Osszátok a könyveket!
Ezt az utasítást Srila Prabhupada rengetegszer hangsúlyozta. Nem véletlen, hogy a magyar yátrának is az egyik fő mozgatórugója a könyvosztás. Sivarama Swami Maharaja hűen követi szeretett lelki tanítómestere vágyát, mivel neki sincs más vágya, csak az, hogy a szívében lévő Krisna-tudatot átadja azoknak az elesett lelkeknek, akik elmerültek a világi bajok óceánjában. Kimenti őket, és egy új életet ad nekik. Kezükbe adja a könyvet és kezükbe adja a megoldást szenvedéseik enyhítésére. Ad egyVajon új értékrendet, egy új életformát, egy személyes Istenképet ad nekik? Igen. De mindezeken felül még mit?
Magát Krisnát, a Legfelsőbb UÚrat, az Ő transzcendentális lakhelyét és a régen elfeledett kapcsolatunkat vele. Egy könyvvel azt adja a lehetőséget adja nekik, hogy megismerjék az úr Caitanya kedvteléseit és a csodálatos bhaktáit, hogy ellátogassanak Srí Srí Dayal-Nitaiy Vijaya Gauranga templomába, vagy akár személyesen Srí Srí Rádha-Syamasundara otthonába, hogy szívüket adhassák nekik.
Nem is gondolják az emberek, hogy amikor egy bhaktának adományt adnak és elfogadnak egy könyvet, mennyi áldás záporozik az eddig elvesztegetett életükre. Ha valaki csak megfogja Krisna formáját a Srímad Bhágavatam kiterjedésében, mintha egy múrtit fogna meg. A Srímad Bhávatamok minen kötete degyike személy és nem különbözik Krisnától ezért múrtikként kell tekintenünk rájuk. Ezt Sríla Prabhupada is több helyen megerősíti. Vigyáznunk kell Rájuk és tisztelettel kell Őket a szállítani, pakolni, akár imádkozhatunk is Hozzájuk, hisz Ők meghallgatják imáinkat. Rengeteg történet van, ami csodálatosan bizonyítja, hogy Krisna milyen kegyes és személyesen figyel oda a bhaktájára a könyvek osztása előtt, közben, vagy akár utána.
Engedjétek meg , hogy elmeséljek egy rövid történetet. Őszentsége Vaisésika prabhu még fiatal korában, amikor a mozgalom kibontakozóban volt, Amerikában prédikált, és egy akkora halom Srímad Bhágavatamot szeretett volna kiosztani, ami legalább 5 méter magas, azaz egy kisebb Góvardhana hegy nagyságú volt. Egymásra voltak pakolva a könyvek, és mivel azt mondta a sankirtana vezetője, hogy ezeket mind ossza ki, Ő megpróbálta.  Mivel fogalma sem volt, hogyan történhetne meg ilyesmi, leült eléjük és imádkozni kezdett: Kedves könyvek, engedjétek meg, hogy jó eszköz legyek a kezetekben, és bár az én kezem ad oda Titeket, mégis kérlek, hogy a kéz valójában Krisnáé legyen, és az Ő akarata érvényesüljön, és úgy repüljetek ki percről percre, mint madár a kalitkájából. 17 éves volt. Fogalma sem volt, hogyan sikerülhetett, de mégis valahogyan, az Úr elrendezéséből sikerült.
Minden könyvet kiosztott egytől-egyig. Miután elfogytak a könyvek, újra megpróbálta. És mi történt? Igen, újra kiosztott több száz könyvet, és azóta is könyvosztó. Amikor valaki azt gondolja, hogy nem alkalmas a könyvosztásra, az téved. Srila Prabhupada azt mondta, hogy még egy kisgyerek is tud prédikálni. Aki el tudja mondani, hogy Krisna Isten és hogy te egy lélek vagy, nem ez a test, az egy prédikátor! 🙂 Nekünk csak  egy feladatunk van. esélyt Csak  adni egy  esélyt a gyötrelmes életüket élő jívákanak, – akik lelki táplálékot csak a bhakták kegyén keresztül falatozhatnának reggelente, szabad akaratukból a templomszobában – hogy felismerjék az Aabszolút Iigazság eredeti formáját és a vele való kapcsolatukat. Nem szabad megvonnjunk tőlük azt az ajándékot, amit bár mi indokolatlanul is, de mi is megkaptunk  Sríla Prabhupadatól és a lelki tanítómestereinktől. Igaz, sosem tudjuk visszafizetni azt a kegyet amit a lelki tanítómestereinktől kaptunk. De egy dologra képesek vagyunk, arra, hogy a hálánkat kifejezzük irántuk. És ez nem más mint az, hogy amikor reggel felkelünk kérdezzük meg a bennünk lakó Úrtól:
Kedves uram , hogyan szolgálhatnálak téged ma a legjobban, mi lenne a legfőbb vágyad amit én ki tudok elégteni? Mi az ami elégedetté tenne téged? Elégedetté tenne ha napról napra több és több bhakta sorakozna csodálatos Murti formád előtt reggel 7-kor,hogy láthasd őket és énekelnék, hogy: govindam §di-puru¢a° tam aha° bhaj§mi? Ha igen, akkor könyörögve kérlek, add a kegyed, hogy ma is eljussanak a rólad szóló tudást hírdető könyvek ezekhez a Te szeretett jíváidhoz.
Több aspektusból lehet nézni a könyvosztást és az adomány gyűjtést, de a lényege ez. Mindenkinek vissza kell térnie Isten birodalmába, és nekünk, mint az Úr szolgájinak, mentesnek kell lennünk minden anyagi vágytól, ami beszennyezheti a szolgálatunkat. Csak Krisna és a lelki tantómestereink elégedettségére végezzük a szolgálatunkat. És még ha nincs is így, csak csináljuk, és sose hagyjuk abba. Mert ha így teszünk, könnyű lesz és örömmel végezhető. Fun and easy…Minden adománynak örülni fogunk, kicsinek, nagynak egyaránt. Tisztelni fogjuk Laksmi Dévit amiért eljött hozzánk, és hálával fogunk azokra a jívákra gondolni, akik még nem is sejtik, milyen csodálatos utazás áll előttük:
Back to godhead – vissza Istenhez.

Mindent amit itt leírtam, azt a lelki tanítómestereimtől tanultam.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.
Szolgátok:
Bhakta Török Zoltán